AKCIÓMÛVÉSZET 1978 ÉS 1998 KÖZÖTT ERDÉLYBEN

A körülményekrõl 1990 elõtt és után
A Szocialista Kultúra és Nevelés Bizottsága nem ismert akciómûvészetet, tehát tilos volt ebben a mûfajban megnyilvánulni, így 1990-ig nyilvános, hivatalosan elismert élõ-mûvészeti megnyilvánulásról nem beszélhetünk: az események java része titokban, nézõk nélkül, erdõben, pincében, magánlakásokban zajlott. Az a kevés nyilvánosan elkövetett akció, amirõl értesültem, vagy botrányosan, késõbbi belügyminisztériumi zaklatással végzõdött, vagy pedig nem volt figyelemreméltó alkotás, teljesítmény mû.  A megfélemlítés, külsõ kontroll, ami gátolta a mûvészek szabad megnyilvánulását egy idõ után egy belénk sulykolt önkontrollá fajult, ami annyira veszélyes folyamattá alakult, hogy késõbb nehéz volt gátlástalanul viszonyulni saját "szabadságunkhoz". Ennek eredményeként születtek az ál-bátor munkák, polgárpukkasztások (polgárok nélkül), fedezet nélküli magamutogatások.
Az önkontroll káros hatását 1994 után látom megszûnni és a nyugati mûvészekkel magát egyenrangúnak érzõ Erdélyi mûvész most már (önértékelése szerint is) vetélytársként szerepel Európai, Ázsiai vagy Amerikai Fesztiválokon.   Az átváltás nem minden trauma nélkül ment végbe. Fõleg 1990, 91, 92-ben jellemzõ volt az óriási információ özönt  sikertelenül feldolgozó mûvész eltájolódása. A többség viszont rövid iránytûzés után hihetetlenül pontosan és világosan meglelte a helyét. Így tehát a kommunizmus utáni állapotok megrostálták az össztársadalmat és legfõképpen a mûvészréteget s ezen belül a nem eladható mûveket létrehozó típust. Az maradt, akinek hite erõs volt.
1978-ban kezdtem el a kolozsvári Képzõmûvészeti Fõiskola festészet szakán tanulmányaimat  olyan gondolatokkal, hogy jó, ezt most elvégezzük, de tudjuk, hogy a lényeg máshol van  elrejtve, más irányban kell kutatni: tanítanak, de mi nem tanulunk. Illetve másoktól.
Így lett sokunknak "mestere" a szerb rajzoló Velickovic, az angol festõ Bacon, ismerkedtünk a  bécsi akcionizmussal, vagy próbáltuk értelmezni a Gilbert&George élõ-szobor  megnyilvánulásait. Mindez úgy volt lehetséges ebben a tökéletesen zártnak hitt kommunista  társadalomban, hogy a fõiskolánk könyvtárába rendszeresen jártak (1980-ig) nyugati mûvészeti  folyóiratok, és ezekbõl a sok blõd reklám között megtaláltuk a számunkra izgalmas témákat.
Ezek után már nem volt különös, hogy katedrafõnökünk gúnyos megjegyzései ellenére kísérleti  filmek forgatókönyveit beszéltük meg a megvalósításban egyáltalán nem reménykedve,  happeningek ötleteit gondoltuk ki és néha az elméleten túl gyakorlatba is ültettük ezeket.
Akciómûvészeti kísérletek csoportos vagy individuális formában lezajlottak egymástól  függetlenül a vidék haladó szellemû városaiban (Temesvár, Marosvásárhely, Kolozsvár,  Nagyvárad), diákkörökben vagy képzõmûvészek mûtermeiben, de a szellemi sivatagnak hitt  Sepsiszentgyörgyön és a környezõ erdõkben is.
A hatalomtól való félelem gyakran hallgatásra kényszerítette a mûvészeket; így akadnak  eseménytelen évek az akciómûvészet szempontjából. Máskor pedig külsõ vagy belsõ hatásra  aktivizálódik egy-egy központ. Külsõ hatásként feltétlenül meg kell említeni a lengyel  akciómûvészet kisugárzását régiónkra, belsõként pedig egy-egy karizmatikus egyéniség  (BAÁSZ Imre, BERTALAN István, ELEKES Károly) magával ragadó lendületét, hozzáértését.
Lassan a mimetizmusból átlépve a sajátos problematizálásba értünk el a konkrét-mûvészeti  felfogásig és távolodtunk fokozatosan az illuzionisztikus (szemfényvesztõ képszerkesztés)  gondolkodástól, mûalkotás-készítéstõl az efemer (talán múlandó) mûvészet felé - mûvészeti  megnyilvánulás felé - meggyõzõdve annak a felfedezésnek a létjogosultságáról, hogy a  mûvészet többé nem lehet alku tárgya, nem pénzzé tehetõ. Hogy a mûvészet pénzt igényel, nem  pedig pénzzé tehetõ.
Lehet, hogy nem véletlen az a tény, hogy az Erdélyi nem-termelõ mûvészek egytõl-egyig  hagyományos mûfajokat tanulmányozó fiatalokból alakultak performerré, teljesen vagy csak  részben megtagadva az eladható mûvek termelését, tárgyak, mûtárgyak  készítését. Termelõbõl  lettek szerzõ-elõadók és anyagiakban lényegesen szerényebbek, mint folyamatosan mûveket  áruba bocsátó társaik.
A fontosabb csoportokról,eseményekrõl
Ez a nézetkülönbség vezetett el bizonyos csoportok kialakulásához, kikristályosodva így a  mûvészrétegek közötti nem mindig antagonisztikus ellentmondás.
A Marosvásárhelyen csoportosuló 70-es évek béli fiatal mûvészek háttere az országosan híres  Zene- és Képzõmûvészeti Líceum volt, kiváló tanáregyénisége, NAGY Pál - (1929-1979) által.  Így alakulhatott ki ebben a csodálatos hangulatú, akkor még magyar többségû városban egy  olyan pezsgõ mûvészeti, színházi, irodalmi és zenei élet, amelynek talán a temesvári  BERTALAN István és társai által létrehozott SIGMA csoport tevékenysége lehetett vetélytársa.  A marosvásárhelyi "társaság" neve utólag MAMÛ lett.
ELEKES Károly köré gyülekezõ, kísérleti szellemû, nemcsak fõiskolát végzett fiatalok korlátlan  szabadságvággyal járták be a klasszikus mûfajok területein túl a happening, a land-art, az  environment, a kísérleti film és kísérleti színház vidékeit. Mindez urbánus és rurális  helyszíneken, de többnyire a VIZESHALMOK nevû különleges természeti képzõdmények körül.
A csoport tulajdonképpeni Erdélyi mûködése 1978-tól 1984-ig tartott, amikor is szinte  testületileg áttelepült Magyarországra vagy nyugatabbra, és ott igyekszik azóta egy bizonyos  transzilvanista mûvészetet produkálni, több-kevesebb hitellel és sikerrel.
Szólni kell az egyetemisták által a 70-es években elkövetett kísérletekrõl. Ilyen esemény volt egy  októberi (Kolozsvár, 1978) verõfényes délelõtti happening, amikor a festészeti mûtermekbõl a  GYÖRGY Csaba hívására kivonultunk mintegy tüntetõleg és a sétatéri falevelekbõl gondos  rendbe hordott halmokat, gyermekjátéknak tûnõ lendülettel rendszertelenítettük, anarchizáltuk,  az illatozó hulladékkal való azonosulásig. Szerencsénkre nem láthattak a "szemfülesek".
Bár néhányan a MAMÛ távozása által Erdélyben mûvészeti légüres térrõl beszéltek, kisebb  létszámú és inkább volt diákjaival, de csoportosulást hozott létre BAÁSZ Imre  Sepsiszentgyörgyön már a 80-as évek elejétõl, melyhez 1986-ban csatlakoztam én is. A  témaelemzõ kiállítás-sorozatai mellett Imrének volt ideje és energiája akciókat is szervezni.  (Ismétlem, titokban, hogy az állami szervek ne szerezhessenek tudomást a "veszélyes" mûfajok  gyakorlásáról, a "korrupt" nyugat "fertõzõ" hatásáról.) Az elkövetett akciók zöme erdei tisztásokon, tömbházak tetején zajlott és térbeavatkozások, élõ- installálások, happening jellegû mûvek voltak.
Tájmûvészeti akciót hozott létre BAÁSZ Imre A BÕRÖND ELFÖLDELÉSE címmel 1979-ben  Sepsiszentgyörgy környékén, amit csak elmesélésbõl ismerünk, melyben az elidegenedés tárgyi  megfogalmazását kísérelte meg, illetve egy késõbbi, kommunista párt évfordulós parancs- kiállítás megnyitója kapcsán röpcédulás akciót hozott létre (1981, Sepsiszentgyörgy).
Beavatkozásos happeninget hozott létre szûk haveri kör segítségével ÜTÕ Gusztáv (ACTION,  Kálnok, 1980) egy kápolnaromnál, aminek a flower power elv volt a vezérvonala. Vidám  hangulatot árasztott a szürke kövek intenzív színezetû papírcsomagolása, vakító fehér  papírcsíkokkal való bebalzsamozása, friss hó(ágyú)golyózása a régmúlt vallásháborúk  mûemlékének.
1986-ban PATAK- és TÁJAKCIÓ címen BAÁSZ Imre és SZIGETI Pálma erdõben elkövetett  tájbeavatkozásokat hoztak létre, látszólag környezetvédõ küllemmel, de tulajdonképpen  személyiségvédõ, az ember törékenységére figyelmeztetõ mondanivalóval.
Az elsõ performanszt Sepsiszentgyörgyön ÜTÕ Gusztáv követte el 1987-ben fél-nyilvánosan,  zárt ajtók mögötti kiállító teremben, csak szigorúan baráti körben, AJUTOR, SEGÍTSÉG,  HILFE címmel, amirõl hangfelvétel és fényképsorozat maradt. Pánikhangulat és  egymásrautaltság sugárzott a mûbõl.
 Meg kell említeni a sepsiszentgyörgyi központú ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport  kialakulása körülményeit és tevékenységét is.
1991-ben abszurd baleset következtében elhunyt a vidék avantgarde mozgalmának a  vezéregyénisége, BAÁSZ Imre (1941 - 1991), grafikus, szervezõ és minden új mûfajra  rákacsintó, minden új mûfajt kipróbáló mûvész, aki nélkül "...kell rajzolni, festeni, szobrokat  készíteni, performenszeket rendezni, objekteket kiagyalni, happeningeken részt venni,  kiállításokat szervezni-rendezni és NÉLKÜLE kell plakátot készíteni, meghívókat szétküldeni, alapítványt tovább éltetni és NÉLKÜLE kell a Képzõmûvészek Szövetségét vezetni VELE ÉS NÉLKÜLE KELL tanítványokat tanítani, újságokban rajzokat közölni, képtárat  vezetni, színházi díszletet vezetni, hangversenyt szervezni és  NÉLKÜLE kell AnnART-on részt venni VELE ÉS NÉLKÜLE KELL a MEDIUM 3-at megrendezni és NÉLKÜLE KELL romániai  magyar MÛVÉSZETI lapot indítani VELE ÉS NÉLKÜLE BAÁSZ IMRE NÉLKÜL, aki a felsoroltakat egyszemélyes irányítóként kigondolta és véghez  vitte...."1
Az ezt a megrázó eseményt követõ AnnART 2 rendezvényt már az alakuló ETNA Alternatív  Mûvészeti Csoport tagjai bonyolították le az egyedül maradt "házigazda", ÜTÕ Gusztáv  vezényletével. Az ETNA Csoport születése tehát 1991. július 27, Szent Anna-tó. " Jellege  expanzív, kísérleti, egzisztenciális rezgésekre adekvátan válaszoló, feleselõ.[...] Célja sajátos  érdek- és értékorientációt megfogalmazni és propagálni - a piacorientált mûvészetek  ellenében..."2
Ez a csoport volt az Erdélyi performance mûvészet hiteles mûvelõje, tagjai képviselték rangos  rendezvényeken a mûfajt határainkon innen és túl. És ennek a csoportnak az együttmûködésével  zajlottak a különbözõ élõ-mûvészeti rendezvények (lásd a rendezvények kronológiai sorrendjét).
Minden, addig el nem képzelt sebességre kapcsolt 1989 decemberétõl.  A régi rendszerben betiltott A HÁZ címû tematikus kiállítást nyitottuk meg áprilisban a  sepsiszentgyörgyi Új Galériában (emlékeztetõül a romániai falurombolásra) egy interaktív  happeninggel, melynek szöveghátterét a "ha cserepet veszek, építkezem, ha itt vásárolom a  cserepet, akkor itt építkezem" kijelentéssel fogalmaztam meg.   És indult az AnnART. "Az 1990-es év adta a köteles-jogot a Szent Anna vulkáni eredetû tó melletti performensz  napokra. BAÁSZ Imre szervezésében.[...] Az elsõ performensz napokat egy néhány éves  titokban rendezett akció-sorozat elõzte meg. Többnyire zárt körû csoport részvételével, innen a  mûvek ezoterikus jellege. 1990-ben Anna-napkor a tónál csak sepsiszentgyörgyi képzõmûvészek  vettek részt az AnnART-on... A második AnnART-ra külföldi meghívottakat is vártunk a  következõ felhívással: KONTRASZTOS A KONKURENCIA. ERÕS A KONKURENS  KONKURENS. Aktivizál az egzisztencia. Helyhez kötött az anyag. Tehetetlenségünk anyagi  eredetû. Anyaguralom után itt van a nyomorék gondolatiság. Esztétizálásból a firkantásba.  Lerobbant gesztusból túlfûtött igényességbe. A megfoghatatlan és elképzelhetetlen után a nyílt  politizálás. Mindenféle 'eszmei mondanivaló' után a formás, vonalas, színes építkezések. L'ART  POUR L'ART A SÁRBAN. KINEK KÉSZÜL A PERFORMENSZ– ÁSSUK MEG AZ  ETNÁT! [...] 'Hello, itt Baász Imre. Üzenetrögzítõ rögzíti az üzenetedet. Köszönöm szépen.' Vannak esélyek a Szent Anna és az Etna szorosabb kapcsolatára. Vannak esélyek az E és a W  közeledésére. Megástuk az ETNÁT."3
Ugyancsak 1991-ben avattam fel egy akciókra alkalmas teret. "A Torony Galéria  Sepsiszentgyörgyön a központi toronyóra tornyában mûködik és 1991. december 6-a óta az  ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport és meghívottjai gyakorló teréül szolgál."4
1992-ben, immár a BAÁSZ Mûvészeti Alapítvány alelnökeként és az ETNA Alternatív  Mûvészeti Csoport vezetõjeként szerveztem meg az AnnART 3, Nemzetközi Performance  Napokat, amelynek résztvevõi Ausztriai, Magyarországi, Romániai és Vajdasági mûvészek  voltak. A fesztivál indoklása a következõ volt: "Ha elszigeteltségben éltünk és dolgoztunk  hosszú éveken át, ha az individuális megnyilvánulás maradt elsõrendû a képzõmûvészetben,  akkor vidékünkön épp ideje figyelni egymásra, jól mûködõ mûvészeti gépezetet létrehozni,  kapcsolatokat kialakítani, ápolni és bõvíteni. Ha a kortárs mûvészeti ágazatok alkalmasak a  csoportos megnyilvánulásra, akkor az alternatív mûvészet tág lehetõségeit nem kihasználni, hátat  fordítani a több és színesebb és hangosabb kifejezési esélyeknek: bûn. Mondaná Baász Imre.  Kelet (E) és nyugat (W) közel-távoli rokonok. Az AnnART alkalom egy jó családi ebédre.  Megnéztük, meghallgattuk, megemésztettük egymást."5
A temesvári Ileana PINTILIE mûvészettörténész 1993. júniusában megszervezte a Zona Europa  de Est (Kelet-Európai Térség) címû performance fesztivált. "Faptul cã acest festival de  performance este amintit ca PRIMUL de acest gen are gust de primordialitate. Sã nu uitãm totuºi  trecerea în revistã a acestui an: Festivalul de la Bistriþa, Manifestarea clujenilor ART FOR  WHO–, Student Fest - STRADA - Timiºoara ºi AnnART/4 - Intarnational Performance Days -  Lacul Sf. Ana. Alt fapt: majoritatea artiºtilor participanþi au fost maghiari din ZONÃ. Gust de  monarhie Austro-Ungarã. Vechiul centru al oraºului ºi clãdirea fostului palat guvernamental -  acum muzeu de artã în renovare - perlã a aceleiaºi Monarhii a fost scena ZONEI. Dintr-un  celãlalt fapt: cã nu onoreazã cu prezenþa invitaþii din þãri mai îndepãrtate rezultã cã artistul nu are  bani ºi nu este sprijinit; noroc cu dl. Ion GRIGORESCU, Teodor GRAUR, BUKTA Imre,  SZIRTES János, feLUGOSSY László ºi KOVÁCS István, artiºti care au ridicat mult nivelul  artistic al Festivalului. Recunoaºtem ca momealã pentru peºtii mari a rezonanþei Timiºorii. Nu  este întâmplãtoare iluminarea electricã - a grupului Sigma, dar nici tramvaiul - Revoluþiei ºi nici  multinaþionala formaþie Phoenix.
ZONA foloseºte pâine prostituatã, arbore decojit, corp uman lovit, suflet narcotizat, imnuri  suprapuse, zvârcoliri mâzgãlite, origini cãutate, întrebãri fãrã rãspuns, etc., materiale ºi gesturi  autentice crizei individului din ZONÃ. Dar oglindirea crizei nu înseamnã ºi o crizã a oglinzii. Ea, oglinda ZONEI, s-a vrut când clarã- curatã, când translucidã-mâzgãlitã, chiar spartã dar în majoritatea cazurilor sensibilã,  AUTENTICà ºi SINTETICÃ.  Oricum sã denumim artistul performer: oglindã, barometru sau shaman cu ustensile audio- vizuale în miºcare EL artistul, rãmâne cea mai complexã operã de artã a sfârºitului de mileniu  (vezi documentarea).”6
Az AnnART/4 (1993) volt az egyetlen Szent Anna-tói áramfejlesztõvel lezajlott rendezvény,  amely technikai okok miatt, jellemzõen akadozva, bosszantó hibákkal ment végbe. Ebbõl az  esetbõl okulva többé nem erõltettük a gépek, erõsítõk, monitorok és reflektorok használatát az  AnnART fesztiválokon.
Az AnnART "...felkiáltójel, szimbólum kíván lenni, de nem ideológia. Évekig az ásás volt az  akciók fõ motívuma. Erre alapozva jött létre a lövészárok-esztétika. A Kárpát-kanyarban  évszázadokon keresztül állt a front. Míg a nyugati kultúra fejlõdött, a lövészárokban a  frontkatona kitûzte szeretõje utolsó levelét, kis katolikus keresztjét és fétistárgyait. A Kárpát- kanyar választóvonal és kapocs is. A keleti és nyugati birodalom, Bizánc és Róma, az ortodox és  a katolikus egyház találkozási pontja, átfedéseinek színtere. Az AnnART helyszíne pedig, a  kráter, a pogány korszak rituális végvára volt, a performerek õsei mûködtek itt.
Sámánizmus, áldozatok, dob, kereplõ, csengettyû, a szelekkel való érintkezés mindennapos volt.  És akkor a pápa egyszer csak ide is betette a kápolnáját. Ezért választottuk rendezvényünk  idõpontjául Szent Anna-napját. Így a katolikus körmenet, a délután 4 órakor kezdõdõ mise, a  templomi csengettyûk, a színes zászlók, a bikszádi pap mikrofonnal felerõsített hangja, a hívõk  éneke, a szigorú kanonikus happening különös kontrasztját adja a mûvészet szent szabadságára  épülõ performenszeknek."7
1994-ben egybeesett az AnnART 5 Fesztivál és a MEDIUM Kiállítás, így lett a neve AnnART 5  in/different MEDIUMS Trench Art Festival (Lövészárok Mûvészeti Fesztivál), aminek az  elvártnál nagyobb részvétele volt és sajtóvisszhangja is nagyon bíztató lett. Helyszínei: a Szent  Anna-tó környéke, a sepsiszentgyörgyi Képtár, a Székely Nemzeti Múzeum, a Gyárfás-ház,  Sepsiszentgyörgy utcái és a Tamási Áron színház.  Igazi nemzetköziség uralta egy héten át a várost, a tópartot, mindnyájunk elégedettségére.
A fesztivál köszöntõje: "Isten hozott a Lövészárok Mûvészeti Fesztiválra, ide, a Keleti-Kárpátok  közé, melyek egy negatív (kiemelkedõ) árkot képeznek - kultúrákat szétválasztó és  összekapcsoló földrajzi terület - kelet és nyugat között.
Két jól elhatárolt vetülete van az idei fesztiválunknak itt, Sepsiszentgyörgyön: 1. A BAÁSZ Imre (1941-1991) által megálmodott Kortárs Mûvészeti Központ létrehozása, mely  körvonalazódni látszik az évente megrendezett AnnART Nemzetközi Performance Napok, a  háromévente létrehozott MEDIUM Kortárs Mûvészeti Kiállítás és nem utolsó sorban a  dokumentációs anyag begyûjtése révén, mely tények bizonyítják a Baász Mûvészeti Alapítvány  és az ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport nemzetközi jegyzettségét. 2. Üzenetünk a világba és az erre kapott válaszok sokasága: földünk különbözõ égtájain élõ és  dolgozó mûvészek reakciója (az itt kiállított, láttatott, hallatott, éreztetett mûvek) az 1993  decemberében kezdeményezett akciónkra. Mindebbõl az elszigetelt nézõ nyer: "házhoz" hoztuk  a fél-világ válogatott kortárs mûvészeti termékét, most, 1994 júliusában. Legyen ez a rendezvény  mérõmûszere a pusztítás és önpusztítás, de a termékenység az élet intenzitásának is  megsemmisítõ háborúk szomszédságában." 8
Az AnnART 6 (1995) kevésbé zsúfolt programjával és csodálatos idõjárásával talán a  legsikerültebb, könnyed, de mégis színvonalas rendezvényünk volt.  Érdekessége, hogy az ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport tagjai elsõ alkalommal próbáltak ki  egy szimultán akció-sorozatot, ami elgondolkoztató véletlenekben bõvelkedett.
Létrehozom az ETNA Alapítványt 1995 novemberében, melynek célja "...az alternatív  mûvészetek támogatása, a mûvészek közötti közvetlen kapcsolatteremtés elõsegítése, az ország  határain innen és túl. Tágabb értelemben a kísérleti mûvészetek fejlõdésére alkalmas társadalmi  közeg kialakításához való hozzájárulás..."9
1996-ban szerepelt a legtöbb performer a tónál. Az AnnART 7-et az ETNA Alapítvány szervezte  együttmûködve az ETNA Alternatív Mûvészeti Csoporttal és a BAÁSZ Mûvészeti  Alapítvánnyal. Részt vett 37 mûvész 13 országból.
"A rendezvény bekerült a nemzetközi körforgásba, a világtérképet megszemélyesítõ mûvészek  találkozási- és egymásra találási helyévé válik, a performensz lévén egyike annak az állapotnak,  melyet manapság kulturális nomadizmusnak nevezünk. A fesztivál környezetvédelmi vetületét  erõsítik annak a természeti környezetnek az adottságai, amelyben az AnnART történik, valamint  a hely megkapó és védelemreszoruló szépsége (létezik egy helyi szintû környezetvédelmi  politika). A technológia jelenléte csekély, de nincs is rá igény. A résztvevõknek, mûvészeti  tevékenységük során, alkalmazkodniuk kell, néhány napig, a természet ritmusaihoz (beleértve  szeszélyeinek eltûrését) - egyszerûsítés, lényegretörés révén."10
Az AnnART 8 (1997) és az AnnART 9 (1998) a szerényebb Nemzetközi Élõ-mûvészeti  Fesztiválok közé tartozott. Az utóbbinak érdeme, hogy létrehoztuk az OPEN Section-t (Nyitott  Részleget), amelyen kezdõk, diákok, egyetemisták produkálhatták magukat.
Az AnnART szerepérõl
Az AnnART Erdély, de egész Románia legfontosabb élõ-mûvészeti rendezvénye lett abból a  BAÁSZ Imre által kezdeményezett egy napos fellépéssorozatból, amit 1990 júliusában  követtünk el.
Fokozatosan, évrõl-évre az AnnART Fesztivál egyre nemzetközibbé változott. És egyre inkább  határokat szüntetett meg.
Eltûntek a határok közönség és mûvész, mûvész és mûkritikus között a különbözõ élõ-mûvészeti  alfajok által és között.
Más szinten eltûntek a valódi határok: útlevél és vízum nélkül, utazás nélkül AnnART-kor  rengeteg nyelven beszélgethet a nézõ, mûvész, mûkritikus. Magyarul, mert Székelyföldön zajlik  az esemény, románul amikor regáti barátaink és nemcsak megtisztelnek jelenlétükkel, és nem  utolsósorban angolul. És lengyelül, japánul, spanyolul, franciául, németül, olaszul, szerbül,  koreaiul, belgául, stb., summa-summarom: sok nemzet kultúrája van itt jelen sûrítve a résztvevõk  által.
Alapvetõ célkitûzése kettõs: az idegenekkel megismertetni a mûfaj hazai mûvelõit és az Erdélyi,  Romániai mûvészekkel, közönséggel, mûkritikusokkal pedig a világ legkülönbözõbb pontjain  élõ és dolgozó mûvészek által elképzelt és elõadott (megélt) performenszeket,  hangkölteményeket, akciókat, élõ-installációkat, happeningeket, kísérleti színmûveket, alternatív  zenét, egyszóval: élõ-mûvészetet.
Mert a valóság az, hogy 1989-ig, mint teljesen zárt társadalomban élõknek csak hamis  képzeteink voltak a világban  lezajlott kortárs mûvészeti fejleményekrõl. Az AnnART országos  szinten immár tíz évig ezt az ûrt pótolta be. Valós értékét és értelmét talán a következõ  évezredben ismerhetjük meg.
Célunk, mint szervezõknek, ha más rendezvények keretein belül is, de az marad, hogy a  kapcsolatokat, melyek által eddig mûködhettünk ÁPOLNI kell és BÕVÍTENI ajánlatos a világ  mûvészeti vérkeringésében való megmaradásért.
További célunk volt az évek során "...a minél tágabb nemzetközi részvétel Európa Határõrei  helyzetünk felbecsülésére: ebben a Kelet-Európai régióban." 11
"A Szent Anna-tó környéke - a kápolna - évszázadok óta zarándokhely, de a keresztény hit  térhódítása elõtt ez a vulkáni eredetû tó a pogány szertartások egyik utolsó áldozatokat bemutató  helye volt... Megfigyelésünk tárgya az egyházi (katolikus) és a laikus (mûvészi) Anna-napi  történések párhuzamából fakadó többlet. Szellemi többlet, mely egy merev szertartás és a  mûvészi szabadság egyidõben történõ cselekményeire épül. Identitásunk tisztázásáért...."12
Az AnnART Nemzetközi Élõ-mûvészeti Fesztivál nem egyedülálló rendezvény Közép-Kelet  Európában. Kapcsolatban állunk hasonló fesztiválok szervezõivel, gyakran mûvészként is részt  veszünk ezeken. Ilyen mindenekelõtt a rendszerességével kitûnõ TRANSART  COMMUNICATION, JUHÁSZ R. József és NÉMETH Ilona szervezésében (Érsekújvár,  Szlovákia), a CASTLE OF IMAGINATION, Wladislaw KAZMIERCZAK irányításával  (Bytów, Lengyelország), a PERFÓRIUM, KOVÁCS István szervezésében (Budapest,  Magyarország), a JUTEMPUS, Dziugas KATINAS és Linas LIANDZBERGIS vezetésével  (Vilnius, Litvánia), a FORT SZTUKI, Artur TAJBER szervezésében (Krakkó, Lengyelország) és  a GIOCONDA'S SMILE, Octavian EªANU által (Chiºinãu, Moldva). Ugyanakkor távoli  szervezõkkel és rendezvényekkel is szoros kapcsolatban állunk, úgymint: a NIPAF Fesztivál,  SHIMODA Seiji szervezésében (Tokyo, Nagano, stb., Japán), a Richard MARTEL és a Le Lieu  társasás által szervezett PERFORMANCE Fesztivál (Québec, Kanada), a ROOT Fesztivál Mike  STUBBS igazgatásával (Hull, Anglia), vagy a CATALYST ARTS csoport (Belfast, Észak- Írország), a VENTABREN ART CONTEM­PO­RAIN Julien BLAINE vezetésével (Ventabren,  Franciaország), az ASA EUROPEAN, Boris NIESLONY irányításával (Köln, Németország),  stb., stb., melyek (csoportok, mûvészek, fesztiválok) tulajdonképpen a szakmai családunkat  jelentik. Ezeket, a moldvai kivételével, mind mûvészek szervezik, sikerrel, kitartással és erõs  hittel.
Ugyanitt kell szólni a bukaresti mûvészekkel lassan kialakuló jó viszonyunkról, illetve az Adrian  GUÞÃ fiatal mûkritikus odaadó, lelkes támogatásáról, aki az események java részén részt vett és  minderrõl tartalmas cikkeket, tanulmányokat is közölt.
 Egyéb rendezvényekrõl
Az 1996-ban megszervezett TAVASZI ÁLDOZATOK, Élõ-mûvészeti Találkozón  marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, bukaresti mûvészek performenszei, akciói és happeningjei  voltak láthatóak Sepsiszentgyörgy parkjában a Szent György Napok rendezvénysorozat  alkalmával, melyekben a mûvészek nézetei különbözõségeit csodálhatta meg a szép számú  közönség.
A SEPSI 3 címû Élõ-mûvészeti Találkozó, 1997-ben az ETNA Alapítvány által rendezett  akciósorozatnak, a sepsiszentgyörgyi Mûvészeti Líceum diákjai voltak a meghívottjai. Kiváló  meditatív, környezetvédõ, stb. performenszek jöttek létre.
Az 1998-as Szent György Napokon (SEPSI 4) az ETNA Csoport és meghívottjai léptek fel  társadalomkritikai, kitartásra ösztönzõ és polgárpukkasztó jellegû performenszekkel, akciókkal.
Feltétlenül szólni kell a sepsiszentgyörgyi Mûvészeti Líceum diákjai által szervezett  Performance Napokról (1996 és 1997), amely kicsiben az AnnART Fesztivált mímelte úgy  módszereiben (zászló, programszerkesztés, technikai megoldások), mint a produkciók  színvonalában. Sajnos, akárcsak a többi akció-mûvészeti rendezvény, ez is a helyi sajtó  érdektelenségét élvezte.
Az 1996-os Zona Europa de Est (Kelet-Európai Térség) Performance Fesztivál, amelyet szintén  a lelkes Ileana PINTILIE temesvári mûvészettörténész szervezett a Csíky Gergely Színházban,  felvonultatott bolgár, lengyel, magyar, német és román mûvészeket. Kiváló színvonalú  performenszek jöttek létre, hangulatukban a Kelet-Európai heterogén-életérzés, társadalmi  átalakulások, új mûvészeti felfogások tükrözõdtek.
A MEDIUM 4 Nemzetközi Élõ-mûvészeti Dokumentációs Kiállítást (1997) az ETNA  Alapítvány által, tulajdonképpen a dokumentációs központ bõvítésére szerveztük meg a  sepsiszentgyörgyi Képtárban (látható volt májustól októberig). "A MEDIUM 4 Kiállítás lejárta  után a dokumentumok az ETNA Alapítvány gondozásában hozzáférhetõ forrásanyagot  jelentenek majd a további rendszerezés, értékelés és mûvészetelméleti kutatás folytatásához." 13
1997 októberében a kolozsvári CIVITAS Alapítvány TRANZIT programjában többek között  akciómûvészeti bemutatót is tartottak, jeles Erdélyi résztvevõk fellépésével. A rendezvény célja  az eseménynek helyet adó zsinagóga helyreállítása volt.
A iaºi-i PERIFERIC (1997 és 1998) nevû rendezvényt a fiatal Matei BEJENARU szervezi a  helyi Francia Intézetben, amelyen java részt fiatal hazai mûvészek lépnek fel.
1996-tól az ETNA Alapítvány keretén belül vetítés zajlik a többnyire diákokból álló  közönségnek, hetente egy alkalommal, élõ-mûvészeti mûfajokat tartalmazó videokazettákkal.  Részben ennek a Video Living Art Estnek köszönhetõen jöttek létre az iskolai performensz- próbálkozások.
A támogatásról
Az 1990 elõtti állapotok a mûvészek önköltségén létrehozott akciókat eredményeztek. Ha tilos  volt a mûfaj mûvelése, nyilván támogatás sem volt.
1990 után a Soros Alapítvány egy Nyílt Társadalomért hathatósan lendített az akkori anyagi  nehézségeinken. Mondhatni nélküle nem lehetett volna megtenni az elsõ lépéseket.
A haladó, avantgarde mûvészeteket általában és egy ideig (1992-1995) az akciómûvészetet is a  bukaresti Soros Kortárs Mûvészeti Központ támogatta katalógusok nyomtatási költségeinek  fedezésével, késõbb ez a mûfaj kikerült az intézmény érdeklõdési körébõl.
Bizonyos mértékig az épp kormányon lévõ pártérdekeknek megfelelõen, a bukaresti Mûvelõdési  Minisztérium is áldozott az akciómûvészetnek, néha számottevõ mértékben is. Általában a  felhasznált anyagok költségeivel és nyomtatási költségekkel támogatott.
Néhányszor sikerült a budapesti Illyés Közalapítványtól kisebb támogatást szerezni és a szintén  budapesti Magyar Narancs Alapítványtól is egy alkalommal (1993).
És nem utolsó sorban, gyakran szimbolikus összegekkel vagy termékekkel segítenek a helyi  kisebb-nagyobb cégek.
Mindez a támogatás korántsem fedi a szükséges költségeket, így a szervezõ igen gyakran a baráti  köre önkéntes munkáját használja, a mûvész-tanár-szervezõk diákjaik segítségét élvezik, szállást  ismerõs családoknál oldanak meg és végül saját pénzükön vásárolják meg a legfontosabbakat, ha  minden kötél szakad.
És ne felejtsük el, hogy az itteni szervezõ nem kap szervezési díjat, a posta és távközlési (telefon,  fax, e-mail) költségeket saját pénzén intézi, katalógusszerkesztési, grafikusi teendõket ingyen  végzi, stb., stb.
Ambíció és fölös energiák nélkül a kezdeti lelkes társak lassan lemorzsolódnak, megmaradva a  már említett erõs hitûek.
Az ismertebb Erdélyi performerekrõl
A szóban forgó mûfajok egyik legjelesebb képviselõje vidékünkön ANTIK Sándor (Kolozsvár),  akinek hírhedt akciója 1986-ban zajlott le a szebeni Gyógyszerészeti Múzeum pincéjében.  Erõsen önelemzõ és egyben társadalomelemzõ, mazochista gesztusokban bõvelkedõ mûvet  hozott létre, melynek végére megjelentek az akkori szekuritate civil tisztjei és elkobozták  filmjeinket a fényképezõgépekbõl, bizonyos mértékû zaklatásnak tettek ki mûvészt, szervezõt,  nézõt egyaránt.
Bár kevés performenszt és akciót hozhatott létre, BAÁSZ Imre (1941 Arad - 1991  Sepsiszentgyörgy) mûveire a vizuálisan és verbálisan tömör fogalmazás volt a jellemzõ és  törekedett a nyílt és egyértelmû közlésmódra. Az egyéni és kollektív szabadság, illetve a  személyek közötti viszonyrendszer volt az akciói központi témája, de gyakran használt  környezetvédõ, ökológiai tárgyú elemeket is performenszeiben.
Aradon él és dolgozik BARTHA Sándor, akinek élõ-mûvészeti megnyilvánulásait, bár ritkák,  de szigorú felépítettség jellemzi. Általában technikát használ: kamerát, mikrofont, monitort, stb.  ami indokoltan beépül a konceptualista, technikát gesztussal ötvözõ felfogásába.
A BOB József (Marosvásárhely) performenszeit és akcióit hol egy mélyen átélt, individuális  mitológián alapuló felfogás jellemzi, hol pedig a nihilizmus határát súroló, gyakran minimalista  gesztusként értékelhetjük. Fokozottan helyhez kötött, lokálpatrióta mûveket hoz létre 1991 óta,  amikortól az akciómûvészet területein is tevékenykedik (ETNA Csoport alapító-tag).
BONÉ Rudolf (Nagyvárad) akcióira szintén a magas fokú racionalitás volt jellemzõ (múlt  idõben, mert elég rég abbahagyta az élõmûvészeti megnyilvánulásokat), gyakran szobrászias  formavilágban felépített hatást hozva létre.
A Cosmin POP (Kolozsvár) és VERES Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) páros mûveire a  polgárpukkasztás és a blöff jellemzõ. Általában derûs hangulatot keltenek ötlet szinten is, de  fõleg eszközhasználatukban, gesztusrendszerükben. Friss színfoltja õk az ETNA Csoportnak.
A szintén marosvásárhelyi mûvész SZABÓ Zoltán (Judóka) - ETNA Csoport-tag -  performemszeire a transzilvanista koncept jellemzõ, melyek transzcendentális jellegûek és  gyakran óegyiptomi motívumrendszer épül be mûveibe. Képzését illetõen, mint valamennyi  erdélyi performer, õ is képzõmûvész és mesterének a hetvenes években Francis BACON-t  tekintette.
A sepsiszentgyörgyi TORÓ Attila minden performensze erõs ökológiai kötõdésre utal, így az  összes mûve egyetlen tiltakozás a természet rombolása, szennyezése ellen. (ETNA Csoport-tag).
Végül néhány sor magunkról, az ÜTÕ Gusztáv és KÓNYA Réka (Sepsiszentgyörgy) közös  mûveirõl. Ellentétpárokra építünk, a vizualitás, a hangeffektusok és a verbalitás szintjén is.  Mondandónkat hol direkt, hol pedig burkolt, árnyalt formában jelenítjük meg. Központi témánk  a kitörés meglévõ keretekbõl (ETNA) és "határtalanul szeretjük Erdélyt" (az ETNA Alternatív  Mûvészeti Csoport alapító tagjai).
Mint ahogy az AnnART Fesztivált, a MEDIUM Kiállítást, a SEPSI Találkozót, stb. is mûvészek  szervezik, úgy, mint már említettem, a világ különbözõ pontjain is zajlanak mûvész-szervezõk  által kitalált és lebonyolított rendezvények.
Ez az állapot kitûnõ abból a szempontból, hogy a mûvész tudja igazán mi kell az esemény  sikeréhez, így nem a tanultakból (mûvész-menedzser képzés), hanem a tapasztaltakból (részvétel  rendezvényeken, mûvészi tevékenység) ítél. Ez az állapot lehangoló, amikor a mûvész-szervezõ következne a mûsorban az általa rendezett  fesztiválon performensze bemutatásával, de már minden energiáját átadta a meghívott mûvészek  produkciója  sikeréhez.
Ebben a kettõsségben néhány éve mi, a KÓNYA-ÜTÕ mûvész-szervezõ páros az általunk  szervezett AnnART Fesztiválon csak igen diszkrét akciókat mutatunk be. Az az önként vállalt  frusztráltság alakul ki, amikor egy seggel két lovat szeretnénk megülni és ez nem sikerül. Be kell  látnunk, hogy vagy mûvészek vagyunk, vagy pedig szervezõk. A kettõ együtt szinte cirkuszi  mutatvány. Váltakozva ideális.

ÜTÕ Gusztáv,
mûvész-szervezõ-tanár
1999. március-április,
Sepsiszentgyörgy

Folytatás: Második részhez ide kattintson

Jegyzék

1. 1991. július 19, Sepsiszentgyörgy, ÜTÕ Gusztáv, részlet a BAÁSZ Imre temetésén felolvasott búcsúztatóból
2. 1991. október 25, Sepsiszentgyörgy, ÜTÕ Gusztáv, részlet az ETNA Alternatív Mûvészeti  Csoport szervezeti szabályzatából, 1. oldal
3. 1991. augusztus 15, ÜTÕ Gusztáv, részletek az AnnART 2 beszámolóból
4. 1992. december 28, ÜTÕ Gusztáv, LELTÁR UTÁN füzet, 16. oldal
5. 1992, ÜTÕ Gusztáv, AnnART 3, indoklás, 1. oldal
6. 1993. augusztus 7, ÜTÕ Gusztáv, a Zona Europa de Est katalógusból, 68. oldal
7. 1993. aug. 5, ÜTÕ Gusztáv, interjú részlet, Magyar Narancs, 50. oldal
8. 1994. június 23, ÜTÕ Gusztáv, az AnnART 5 katalógus köszöntõje, 3. oldal
9. 1995. november 11, ÜTÕ Gusztáv, részlet az ETNA Alapítvány statutumából
10. 1996. Adrian GUÞÃ, AnnART 7, részlet a katalógusból, 39. oldal
11. 1994. ÜTÕ Gusztáv, AnnART 5, hivatalos meghívó részlet
12. 1993. ÜTÕ Gusztáv, AnnART/4, részlet a nevezési lap szövegébõl, 2. Oldal
13. 1997. május 17, ÜTÕ Gusztáv, MEDIUM 4, a katalógus köszöntõje, 1. oldal
 

Könyvészet
Errõl az 1999 januárjában Richard MARTEL (Le Lieu, Québec) által igényelt mûvészeti ágazatról írni, átfogó kutató munka nélkül: felelõtlenség.  Lássuk tehát a fellelhetõ forrásanyagot!
– MAMÛ katalógus, Barátság Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Budapest, 1990
– KUKAC 3, Alternatív Mûvészeti Lap, ANTIK Sándor, Kolozsvár, 1992
– LELTÁR UTÁN, katalógus, ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1992
– AnnART 3, Nemzetközi Performance Napok, katalógus, BAÁSZ Mûvészeti Alapítvány és  ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1992
– AnnART/4, Nemzetközi Performance Napok, katalógus, BAÁSZ Mûvészeti Alapítvány és  ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1993
– Zona Europa de Est, Performance Fesztivál, katalógus, Temesvár, 1993 – AnnART 5 in/different MEDIUMS, Trench Art Festival, katalógus, BAÁSZ Mûvészeti  Alapítvány és ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1994
– AnnART 6, Nemzetközi Performance Napok, katalógus, 1995 – AnnART 7, Nemzetközi Élõ-mûvészeti Fesztivál, katalógus, ETNA Kiadó    Sepsiszentgyörgy,  1996
– Zona Europa de Est, Performance Fesztivál, katalógus, Temesvár, 1996 – EXPERIMENT, katalógus, SOROS Kortárs Mûvészeti Központ, Bukarest, 1997
– AnnART 8, Nemzetközi Élõ-mûvészeti Fesztivál, katalógus, ETNA Kiadó, 1998
– MEDIUM 4, Nemzetközi Élõ-mûvészeti Dokumentációs Kiállítás, katalógus, ETNA Kiadó,  1998
– AnnART 9, Nemzetközi Élõ-mûvészeti Fesztivál, katalógus, ETNA Kiadó, 1999

VISSZA A FÕOLDALRA .........ELÕZÕ OLDAL