A körülményekrõl 1990 elõtt és
után
A Szocialista Kultúra és Nevelés Bizottsága
nem ismert akciómûvészetet, tehát tilos volt
ebben a mûfajban megnyilvánulni, így 1990-ig nyilvános,
hivatalosan elismert élõ-mûvészeti megnyilvánulásról
nem beszélhetünk: az események java része titokban,
nézõk nélkül, erdõben, pincében,
magánlakásokban zajlott. Az a kevés nyilvánosan
elkövetett akció, amirõl értesültem, vagy
botrányosan, késõbbi belügyminisztériumi
zaklatással végzõdött, vagy pedig nem volt figyelemreméltó
alkotás, teljesítmény mû. A megfélemlítés,
külsõ kontroll, ami gátolta a mûvészek
szabad megnyilvánulását egy idõ után
egy belénk sulykolt önkontrollá fajult, ami annyira
veszélyes folyamattá alakult, hogy késõbb nehéz
volt gátlástalanul viszonyulni saját "szabadságunkhoz".
Ennek eredményeként születtek az ál-bátor
munkák, polgárpukkasztások (polgárok nélkül),
fedezet nélküli magamutogatások.
Az önkontroll káros hatását 1994 után
látom megszûnni és a nyugati mûvészekkel
magát egyenrangúnak érzõ Erdélyi mûvész
most már (önértékelése szerint is) vetélytársként
szerepel Európai, Ázsiai vagy Amerikai Fesztiválokon.
Az átváltás nem minden trauma nélkül ment
végbe. Fõleg 1990, 91, 92-ben jellemzõ volt az óriási
információ özönt sikertelenül feldolgozó
mûvész eltájolódása. A többség
viszont rövid iránytûzés után hihetetlenül
pontosan és világosan meglelte a helyét. Így
tehát a kommunizmus utáni állapotok megrostálták
az össztársadalmat és legfõképpen a mûvészréteget
s ezen belül a nem eladható mûveket létrehozó
típust. Az maradt, akinek hite erõs volt.
1978-ban kezdtem el a kolozsvári Képzõmûvészeti
Fõiskola festészet szakán tanulmányaimat
olyan gondolatokkal, hogy jó, ezt most elvégezzük, de
tudjuk, hogy a lényeg máshol van elrejtve, más
irányban kell kutatni: tanítanak, de mi nem tanulunk. Illetve
másoktól.
Így lett sokunknak "mestere" a szerb rajzoló Velickovic,
az angol festõ Bacon, ismerkedtünk a bécsi akcionizmussal,
vagy próbáltuk értelmezni a Gilbert&George élõ-szobor
megnyilvánulásait. Mindez úgy volt lehetséges
ebben a tökéletesen zártnak hitt kommunista társadalomban,
hogy a fõiskolánk könyvtárába rendszeresen
jártak (1980-ig) nyugati mûvészeti folyóiratok,
és ezekbõl a sok blõd reklám között
megtaláltuk a számunkra izgalmas témákat.
Ezek után már nem volt különös, hogy katedrafõnökünk
gúnyos megjegyzései ellenére kísérleti
filmek forgatókönyveit beszéltük meg a megvalósításban
egyáltalán nem reménykedve, happeningek ötleteit
gondoltuk ki és néha az elméleten túl gyakorlatba
is ültettük ezeket.
Akciómûvészeti kísérletek csoportos
vagy individuális formában lezajlottak egymástól
függetlenül a vidék haladó szellemû városaiban
(Temesvár, Marosvásárhely, Kolozsvár,
Nagyvárad), diákkörökben vagy képzõmûvészek
mûtermeiben, de a szellemi sivatagnak hitt Sepsiszentgyörgyön
és a környezõ erdõkben is.
A hatalomtól való félelem gyakran hallgatásra
kényszerítette a mûvészeket; így akadnak
eseménytelen évek az akciómûvészet szempontjából.
Máskor pedig külsõ vagy belsõ hatásra
aktivizálódik egy-egy központ. Külsõ hatásként
feltétlenül meg kell említeni a lengyel akciómûvészet
kisugárzását régiónkra, belsõként
pedig egy-egy karizmatikus egyéniség (BAÁSZ
Imre, BERTALAN István, ELEKES Károly) magával ragadó
lendületét, hozzáértését.
Lassan a mimetizmusból átlépve a sajátos
problematizálásba értünk el a konkrét-mûvészeti
felfogásig és távolodtunk fokozatosan az illuzionisztikus
(szemfényvesztõ képszerkesztés) gondolkodástól,
mûalkotás-készítéstõl az efemer
(talán múlandó) mûvészet felé
- mûvészeti megnyilvánulás felé
- meggyõzõdve annak a felfedezésnek a létjogosultságáról,
hogy a mûvészet többé nem lehet alku tárgya,
nem pénzzé tehetõ. Hogy a mûvészet pénzt
igényel, nem pedig pénzzé tehetõ.
Lehet, hogy nem véletlen az a tény, hogy az Erdélyi
nem-termelõ mûvészek egytõl-egyig hagyományos
mûfajokat tanulmányozó fiatalokból alakultak
performerré, teljesen vagy csak részben megtagadva
az eladható mûvek termelését, tárgyak,
mûtárgyak készítését. Termelõbõl
lettek szerzõ-elõadók és anyagiakban lényegesen
szerényebbek, mint folyamatosan mûveket áruba
bocsátó társaik.
A fontosabb csoportokról, eseményekrõl
Ez a nézetkülönbség vezetett el bizonyos csoportok
kialakulásához, kikristályosodva így a
mûvészrétegek közötti nem mindig antagonisztikus
ellentmondás.
A Marosvásárhelyen csoportosuló 70-es évek
béli fiatal mûvészek háttere az országosan
híres Zene- és Képzõmûvészeti
Líceum volt, kiváló tanáregyénisége,
NAGY Pál - (1929-1979) által. Így alakulhatott
ki ebben a csodálatos hangulatú, akkor még magyar
többségû városban egy olyan pezsgõ
mûvészeti, színházi, irodalmi és zenei
élet, amelynek talán a temesvári BERTALAN István
és társai által létrehozott SIGMA csoport tevékenysége
lehetett vetélytársa. A marosvásárhelyi
"társaság" neve utólag MAMÛ lett.
ELEKES Károly köré gyülekezõ, kísérleti
szellemû, nemcsak fõiskolát végzett fiatalok
korlátlan szabadságvággyal járták
be a klasszikus mûfajok területein túl a happening, a
land-art, az environment, a kísérleti film és
kísérleti színház vidékeit. Mindez urbánus
és rurális helyszíneken, de többnyire a
VIZESHALMOK nevû különleges természeti képzõdmények
körül.
A csoport tulajdonképpeni Erdélyi mûködése
1978-tól 1984-ig tartott, amikor is szinte testületileg
áttelepült Magyarországra vagy nyugatabbra, és
ott igyekszik azóta egy bizonyos transzilvanista mûvészetet
produkálni, több-kevesebb hitellel és sikerrel.
Szólni kell az egyetemisták által a 70-es években
elkövetett kísérletekrõl. Ilyen esemény
volt egy októberi (Kolozsvár, 1978) verõfényes
délelõtti happening, amikor a festészeti mûtermekbõl
a GYÖRGY Csaba hívására kivonultunk mintegy
tüntetõleg és a sétatéri falevelekbõl
gondos rendbe hordott halmokat, gyermekjátéknak tûnõ
lendülettel rendszertelenítettük, anarchizáltuk,
az illatozó hulladékkal való azonosulásig.
Szerencsénkre nem láthattak a "szemfülesek".
Bár néhányan a MAMÛ távozása
által Erdélyben mûvészeti légüres
térrõl beszéltek, kisebb létszámú
és inkább volt diákjaival, de csoportosulást
hozott létre BAÁSZ Imre Sepsiszentgyörgyön
már a 80-as évek elejétõl, melyhez 1986-ban
csatlakoztam én is. A témaelemzõ kiállítás-sorozatai
mellett Imrének volt ideje és energiája akciókat
is szervezni. (Ismétlem, titokban, hogy az állami szervek
ne szerezhessenek tudomást a "veszélyes" mûfajok
gyakorlásáról, a "korrupt" nyugat "fertõzõ"
hatásáról.) Az elkövetett akciók zöme
erdei tisztásokon, tömbházak tetején zajlott
és térbeavatkozások, élõ- installálások,
happening jellegû mûvek voltak.
Tájmûvészeti akciót hozott létre
BAÁSZ Imre A BÕRÖND ELFÖLDELÉSE címmel
1979-ben Sepsiszentgyörgy környékén, amit
csak elmesélésbõl ismerünk, melyben az elidegenedés
tárgyi megfogalmazását kísérelte
meg, illetve egy késõbbi, kommunista párt évfordulós
parancs- kiállítás megnyitója kapcsán
röpcédulás akciót hozott létre (1981,
Sepsiszentgyörgy).
Beavatkozásos happeninget hozott létre szûk haveri
kör segítségével ÜTÕ Gusztáv
(ACTION, Kálnok, 1980) egy kápolnaromnál, aminek
a flower power elv volt a vezérvonala. Vidám hangulatot
árasztott a szürke kövek intenzív színezetû
papírcsomagolása, vakító fehér
papírcsíkokkal való bebalzsamozása, friss hó(ágyú)golyózása
a régmúlt vallásháborúk mûemlékének.
1986-ban PATAK- és TÁJAKCIÓ címen BAÁSZ
Imre és SZIGETI Pálma erdõben elkövetett
tájbeavatkozásokat hoztak létre, látszólag
környezetvédõ küllemmel, de tulajdonképpen
személyiségvédõ, az ember törékenységére
figyelmeztetõ mondanivalóval.
Az elsõ performanszt Sepsiszentgyörgyön ÜTÕ
Gusztáv követte el 1987-ben fél-nyilvánosan,
zárt ajtók mögötti kiállító
teremben, csak szigorúan baráti körben, AJUTOR, SEGÍTSÉG,
HILFE címmel, amirõl hangfelvétel és fényképsorozat
maradt. Pánikhangulat és egymásrautaltság
sugárzott a mûbõl.
Meg kell említeni a sepsiszentgyörgyi központú
ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport kialakulása
körülményeit és tevékenységét
is.
1991-ben abszurd baleset következtében elhunyt a vidék
avantgarde mozgalmának a vezéregyénisége,
BAÁSZ Imre (1941 - 1991), grafikus, szervezõ és minden
új mûfajra rákacsintó, minden új
mûfajt kipróbáló mûvész, aki nélkül
"...kell rajzolni, festeni, szobrokat készíteni, performenszeket
rendezni, objekteket kiagyalni, happeningeken részt venni,
kiállításokat szervezni-rendezni és NÉLKÜLE
kell plakátot készíteni, meghívókat
szétküldeni, alapítványt tovább éltetni
és NÉLKÜLE kell a Képzõmûvészek
Szövetségét vezetni VELE ÉS NÉLKÜLE
KELL tanítványokat tanítani, újságokban
rajzokat közölni, képtárat vezetni, színházi
díszletet vezetni, hangversenyt szervezni és NÉLKÜLE
kell AnnART-on részt venni VELE ÉS NÉLKÜLE KELL
a MEDIUM 3-at megrendezni és NÉLKÜLE KELL romániai
magyar MÛVÉSZETI lapot indítani VELE ÉS NÉLKÜLE
BAÁSZ IMRE NÉLKÜL, aki a felsoroltakat egyszemélyes
irányítóként kigondolta és véghez
vitte...."1
Az ezt a megrázó eseményt követõ AnnART
2 rendezvényt már az alakuló ETNA Alternatív
Mûvészeti Csoport tagjai bonyolították le az
egyedül maradt "házigazda", ÜTÕ Gusztáv
vezényletével. Az ETNA Csoport születése tehát
1991. július 27, Szent Anna-tó. " Jellege expanzív,
kísérleti, egzisztenciális rezgésekre adekvátan
válaszoló, feleselõ.[...] Célja sajátos
érdek- és értékorientációt megfogalmazni
és propagálni - a piacorientált mûvészetek
ellenében..."2
Ez a csoport volt az Erdélyi performance mûvészet
hiteles mûvelõje, tagjai képviselték rangos
rendezvényeken a mûfajt határainkon innen és
túl. És ennek a csoportnak az együttmûködésével
zajlottak a különbözõ élõ-mûvészeti
rendezvények (lásd a rendezvények kronológiai
sorrendjét).
Minden, addig el nem képzelt sebességre kapcsolt 1989
decemberétõl. A régi rendszerben betiltott A
HÁZ címû tematikus kiállítást
nyitottuk meg áprilisban a sepsiszentgyörgyi Új
Galériában (emlékeztetõül a romániai
falurombolásra) egy interaktív happeninggel, melynek
szöveghátterét a "ha cserepet veszek, építkezem,
ha itt vásárolom a cserepet, akkor itt építkezem"
kijelentéssel fogalmaztam meg. És indult az AnnART.
"Az 1990-es év adta a köteles-jogot a Szent Anna vulkáni
eredetû tó melletti performensz napokra. BAÁSZ
Imre szervezésében.[...] Az elsõ performensz napokat
egy néhány éves titokban rendezett akció-sorozat
elõzte meg. Többnyire zárt körû csoport részvételével,
innen a mûvek ezoterikus jellege. 1990-ben Anna-napkor a tónál
csak sepsiszentgyörgyi képzõmûvészek
vettek részt az AnnART-on... A második AnnART-ra külföldi
meghívottakat is vártunk a következõ felhívással:
KONTRASZTOS A KONKURENCIA. ERÕS A KONKURENS KONKURENS. Aktivizál
az egzisztencia. Helyhez kötött az anyag. Tehetetlenségünk
anyagi eredetû. Anyaguralom után itt van a nyomorék
gondolatiság. Esztétizálásból a firkantásba.
Lerobbant gesztusból túlfûtött igényességbe.
A megfoghatatlan és elképzelhetetlen után a nyílt
politizálás. Mindenféle 'eszmei mondanivaló'
után a formás, vonalas, színes építkezések.
L'ART POUR L'ART A SÁRBAN. KINEK KÉSZÜL A PERFORMENSZ
ÁSSUK MEG AZ ETNÁT! [...] 'Hello, itt Baász
Imre. Üzenetrögzítõ rögzíti az üzenetedet.
Köszönöm szépen.' Vannak esélyek a Szent Anna
és az Etna szorosabb kapcsolatára. Vannak esélyek
az E és a W közeledésére. Megástuk
az ETNÁT."3
Ugyancsak 1991-ben avattam fel egy akciókra alkalmas teret.
"A Torony Galéria Sepsiszentgyörgyön a központi
toronyóra tornyában mûködik és 1991. december
6-a óta az ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport
és meghívottjai gyakorló teréül szolgál."4
1992-ben, immár a BAÁSZ Mûvészeti Alapítvány
alelnökeként és az ETNA Alternatív Mûvészeti
Csoport vezetõjeként szerveztem meg az AnnART 3, Nemzetközi
Performance Napokat, amelynek résztvevõi Ausztriai,
Magyarországi, Romániai és Vajdasági mûvészek
voltak. A fesztivál indoklása a következõ volt:
"Ha elszigeteltségben éltünk és dolgoztunk
hosszú éveken át, ha az individuális megnyilvánulás
maradt elsõrendû a képzõmûvészetben,
akkor vidékünkön épp ideje figyelni egymásra,
jól mûködõ mûvészeti gépezetet
létrehozni, kapcsolatokat kialakítani, ápolni
és bõvíteni. Ha a kortárs mûvészeti
ágazatok alkalmasak a csoportos megnyilvánulásra,
akkor az alternatív mûvészet tág lehetõségeit
nem kihasználni, hátat fordítani a több
és színesebb és hangosabb kifejezési esélyeknek:
bûn. Mondaná Baász Imre. Kelet (E) és
nyugat (W) közel-távoli rokonok. Az AnnART alkalom egy jó
családi ebédre. Megnéztük, meghallgattuk,
megemésztettük egymást."5
A temesvári Ileana PINTILIE mûvészettörténész
1993. júniusában megszervezte a Zona Europa de Est
(Kelet-Európai Térség) címû performance
fesztivált. "Faptul cã acest festival de performance
este amintit ca PRIMUL de acest gen are gust de primordialitate. Sã
nu uitãm totuºi trecerea în revistã a acestui
an: Festivalul de la Bistriþa, Manifestarea clujenilor ART FOR
WHO, Student Fest - STRADA - Timiºoara ºi AnnART/4 - Intarnational
Performance Days - Lacul Sf. Ana. Alt fapt: majoritatea artiºtilor
participanþi au fost maghiari din ZONÃ. Gust de monarhie
Austro-Ungarã. Vechiul centru al oraºului ºi clãdirea
fostului palat guvernamental - acum muzeu de artã în
renovare - perlã a aceleiaºi Monarhii a fost scena ZONEI. Dintr-un
celãlalt fapt: cã nu onoreazã cu prezenþa invitaþii
din þãri mai îndepãrtate rezultã cã
artistul nu are bani ºi nu este sprijinit; noroc cu dl. Ion
GRIGORESCU, Teodor GRAUR, BUKTA Imre, SZIRTES János, feLUGOSSY
László ºi KOVÁCS István, artiºti
care au ridicat mult nivelul artistic al Festivalului. Recunoaºtem
ca momealã pentru peºtii mari a rezonanþei Timiºorii.
Nu este întâmplãtoare iluminarea electricã
- a grupului Sigma, dar nici tramvaiul - Revoluþiei ºi nici
multinaþionala formaþie Phoenix.
ZONA foloseºte pâine prostituatã, arbore decojit,
corp uman lovit, suflet narcotizat, imnuri suprapuse, zvârcoliri
mâzgãlite, origini cãutate, întrebãri
fãrã rãspuns, etc., materiale ºi gesturi
autentice crizei individului din ZONÃ. Dar oglindirea crizei nu
înseamnã ºi o crizã a oglinzii. Ea, oglinda ZONEI,
s-a vrut când clarã- curatã, când translucidã-mâzgãlitã,
chiar spartã dar în majoritatea cazurilor sensibilã,
AUTENTICÃ ºi SINTETICÃ. Oricum sã denumim
artistul performer: oglindã, barometru sau shaman cu ustensile audio-
vizuale în miºcare EL artistul, rãmâne cea mai
complexã operã de artã a sfârºitului de
mileniu (vezi documentarea).6
Az AnnART/4 (1993) volt az egyetlen Szent Anna-tói áramfejlesztõvel
lezajlott rendezvény, amely technikai okok miatt, jellemzõen
akadozva, bosszantó hibákkal ment végbe. Ebbõl
az esetbõl okulva többé nem erõltettük
a gépek, erõsítõk, monitorok és reflektorok
használatát az AnnART fesztiválokon.
Az AnnART "...felkiáltójel, szimbólum kíván
lenni, de nem ideológia. Évekig az ásás volt
az akciók fõ motívuma. Erre alapozva jött
létre a lövészárok-esztétika. A Kárpát-kanyarban
évszázadokon keresztül állt a front. Míg
a nyugati kultúra fejlõdött, a lövészárokban
a frontkatona kitûzte szeretõje utolsó levelét,
kis katolikus keresztjét és fétistárgyait.
A Kárpát- kanyar választóvonal és kapocs
is. A keleti és nyugati birodalom, Bizánc és Róma,
az ortodox és a katolikus egyház találkozási
pontja, átfedéseinek színtere. Az AnnART helyszíne
pedig, a kráter, a pogány korszak rituális végvára
volt, a performerek õsei mûködtek itt.
Sámánizmus, áldozatok, dob, kereplõ, csengettyû,
a szelekkel való érintkezés mindennapos volt.
És akkor a pápa egyszer csak ide is betette a kápolnáját.
Ezért választottuk rendezvényünk idõpontjául
Szent Anna-napját. Így a katolikus körmenet, a délután
4 órakor kezdõdõ mise, a templomi csengettyûk,
a színes zászlók, a bikszádi pap mikrofonnal
felerõsített hangja, a hívõk éneke,
a szigorú kanonikus happening különös kontrasztját
adja a mûvészet szent szabadságára épülõ
performenszeknek."7
1994-ben egybeesett az AnnART 5 Fesztivál és a MEDIUM
Kiállítás, így lett a neve AnnART 5 in/different
MEDIUMS Trench Art Festival (Lövészárok Mûvészeti
Fesztivál), aminek az elvártnál nagyobb részvétele
volt és sajtóvisszhangja is nagyon bíztató
lett. Helyszínei: a Szent Anna-tó környéke,
a sepsiszentgyörgyi Képtár, a Székely Nemzeti
Múzeum, a Gyárfás-ház, Sepsiszentgyörgy
utcái és a Tamási Áron színház.
Igazi nemzetköziség uralta egy héten át a várost,
a tópartot, mindnyájunk elégedettségére.
A fesztivál köszöntõje: "Isten hozott a Lövészárok
Mûvészeti Fesztiválra, ide, a Keleti-Kárpátok
közé, melyek egy negatív (kiemelkedõ) árkot
képeznek - kultúrákat szétválasztó
és összekapcsoló földrajzi terület -
kelet és nyugat között.
Két jól elhatárolt vetülete van az idei fesztiválunknak
itt, Sepsiszentgyörgyön: 1. A BAÁSZ Imre (1941-1991) által
megálmodott Kortárs Mûvészeti Központ létrehozása,
mely körvonalazódni látszik az évente megrendezett
AnnART Nemzetközi Performance Napok, a háromévente
létrehozott MEDIUM Kortárs Mûvészeti Kiállítás
és nem utolsó sorban a dokumentációs
anyag begyûjtése révén, mely tények bizonyítják
a Baász Mûvészeti Alapítvány és
az ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport nemzetközi
jegyzettségét. 2. Üzenetünk a világba és
az erre kapott válaszok sokasága: földünk különbözõ
égtájain élõ és dolgozó
mûvészek reakciója (az itt kiállított,
láttatott, hallatott, éreztetett mûvek) az 1993
decemberében kezdeményezett akciónkra. Mindebbõl
az elszigetelt nézõ nyer: "házhoz" hoztuk a
fél-világ válogatott kortárs mûvészeti
termékét, most, 1994 júliusában. Legyen ez
a rendezvény mérõmûszere a pusztítás
és önpusztítás, de a termékenység
az élet intenzitásának is megsemmisítõ
háborúk szomszédságában." 8
Az AnnART 6 (1995) kevésbé zsúfolt programjával
és csodálatos idõjárásával talán
a legsikerültebb, könnyed, de mégis színvonalas
rendezvényünk volt. Érdekessége, hogy az
ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport tagjai elsõ
alkalommal próbáltak ki egy szimultán akció-sorozatot,
ami elgondolkoztató véletlenekben bõvelkedett.
Létrehozom az ETNA Alapítványt 1995 novemberében,
melynek célja "...az alternatív mûvészetek
támogatása, a mûvészek közötti közvetlen
kapcsolatteremtés elõsegítése, az ország
határain innen és túl. Tágabb értelemben
a kísérleti mûvészetek fejlõdésére
alkalmas társadalmi közeg kialakításához
való hozzájárulás..."9
1996-ban szerepelt a legtöbb performer a tónál.
Az AnnART 7-et az ETNA Alapítvány szervezte együttmûködve
az ETNA Alternatív Mûvészeti Csoporttal és a
BAÁSZ Mûvészeti Alapítvánnyal.
Részt vett 37 mûvész 13 országból.
"A rendezvény bekerült a nemzetközi körforgásba,
a világtérképet megszemélyesítõ
mûvészek találkozási- és egymásra
találási helyévé válik, a performensz
lévén egyike annak az állapotnak, melyet manapság
kulturális nomadizmusnak nevezünk. A fesztivál környezetvédelmi
vetületét erõsítik annak a természeti
környezetnek az adottságai, amelyben az AnnART történik,
valamint a hely megkapó és védelemreszoruló
szépsége (létezik egy helyi szintû környezetvédelmi
politika). A technológia jelenléte csekély, de nincs
is rá igény. A résztvevõknek, mûvészeti
tevékenységük során, alkalmazkodniuk kell, néhány
napig, a természet ritmusaihoz (beleértve szeszélyeinek
eltûrését) - egyszerûsítés, lényegretörés
révén."10
Az AnnART 8 (1997) és az AnnART 9 (1998) a szerényebb
Nemzetközi Élõ-mûvészeti Fesztiválok
közé tartozott. Az utóbbinak érdeme, hogy létrehoztuk
az OPEN Section-t (Nyitott Részleget), amelyen kezdõk,
diákok, egyetemisták produkálhatták magukat.
Az AnnART szerepérõl
Az AnnART Erdély, de egész Románia legfontosabb
élõ-mûvészeti rendezvénye lett abból
a BAÁSZ Imre által kezdeményezett egy napos
fellépéssorozatból, amit 1990 júliusában
követtünk el.
Fokozatosan, évrõl-évre az AnnART Fesztivál
egyre nemzetközibbé változott. És egyre inkább
határokat szüntetett meg.
Eltûntek a határok közönség és
mûvész, mûvész és mûkritikus között
a különbözõ élõ-mûvészeti
alfajok által és között.
Más szinten eltûntek a valódi határok: útlevél
és vízum nélkül, utazás nélkül
AnnART-kor rengeteg nyelven beszélgethet a nézõ,
mûvész, mûkritikus. Magyarul, mert Székelyföldön
zajlik az esemény, románul amikor regáti barátaink
és nemcsak megtisztelnek jelenlétükkel, és nem
utolsósorban angolul. És lengyelül, japánul,
spanyolul, franciául, németül, olaszul, szerbül,
koreaiul, belgául, stb., summa-summarom: sok nemzet kultúrája
van itt jelen sûrítve a résztvevõk által.
Alapvetõ célkitûzése kettõs: az idegenekkel
megismertetni a mûfaj hazai mûvelõit és az Erdélyi,
Romániai mûvészekkel, közönséggel,
mûkritikusokkal pedig a világ legkülönbözõbb
pontjain élõ és dolgozó mûvészek
által elképzelt és elõadott (megélt)
performenszeket, hangkölteményeket, akciókat,
élõ-installációkat, happeningeket, kísérleti
színmûveket, alternatív zenét, egyszóval:
élõ-mûvészetet.
Mert a valóság az, hogy 1989-ig, mint teljesen zárt
társadalomban élõknek csak hamis képzeteink
voltak a világban lezajlott kortárs mûvészeti
fejleményekrõl. Az AnnART országos szinten immár
tíz évig ezt az ûrt pótolta be. Valós
értékét és értelmét talán
a következõ évezredben ismerhetjük meg.
Célunk, mint szervezõknek, ha más rendezvények
keretein belül is, de az marad, hogy a kapcsolatokat, melyek
által eddig mûködhettünk ÁPOLNI kell és
BÕVÍTENI ajánlatos a világ mûvészeti
vérkeringésében való megmaradásért.
További célunk volt az évek során "...a
minél tágabb nemzetközi részvétel Európa
Határõrei helyzetünk felbecsülésére:
ebben a Kelet-Európai régióban." 11
"A Szent Anna-tó környéke - a kápolna - évszázadok
óta zarándokhely, de a keresztény hit térhódítása
elõtt ez a vulkáni eredetû tó a pogány
szertartások egyik utolsó áldozatokat bemutató
helye volt... Megfigyelésünk tárgya az egyházi
(katolikus) és a laikus (mûvészi) Anna-napi történések
párhuzamából fakadó többlet. Szellemi
többlet, mely egy merev szertartás és a mûvészi
szabadság egyidõben történõ cselekményeire
épül. Identitásunk tisztázásáért...."12
Az AnnART Nemzetközi Élõ-mûvészeti
Fesztivál nem egyedülálló rendezvény Közép-Kelet
Európában. Kapcsolatban állunk hasonló fesztiválok
szervezõivel, gyakran mûvészként is részt
veszünk ezeken. Ilyen mindenekelõtt a rendszerességével
kitûnõ TRANSART COMMUNICATION, JUHÁSZ R. József
és NÉMETH Ilona szervezésében (Érsekújvár,
Szlovákia), a CASTLE OF IMAGINATION, Wladislaw KAZMIERCZAK irányításával
(Bytów, Lengyelország), a PERFÓRIUM, KOVÁCS
István szervezésében (Budapest, Magyarország),
a JUTEMPUS, Dziugas KATINAS és Linas LIANDZBERGIS vezetésével
(Vilnius, Litvánia), a FORT SZTUKI, Artur TAJBER szervezésében
(Krakkó, Lengyelország) és a GIOCONDA'S SMILE,
Octavian EªANU által (Chiºinãu, Moldva). Ugyanakkor
távoli szervezõkkel és rendezvényekkel
is szoros kapcsolatban állunk, úgymint: a NIPAF Fesztivál,
SHIMODA Seiji szervezésében (Tokyo, Nagano, stb., Japán),
a Richard MARTEL és a Le Lieu társasás által
szervezett PERFORMANCE Fesztivál (Québec, Kanada), a ROOT
Fesztivál Mike STUBBS igazgatásával (Hull, Anglia),
vagy a CATALYST ARTS csoport (Belfast, Észak- Írország),
a VENTABREN ART CONTEMPORAIN Julien BLAINE vezetésével
(Ventabren, Franciaország), az ASA EUROPEAN, Boris NIESLONY
irányításával (Köln, Németország),
stb., stb., melyek (csoportok, mûvészek, fesztiválok)
tulajdonképpen a szakmai családunkat jelentik. Ezeket,
a moldvai kivételével, mind mûvészek szervezik,
sikerrel, kitartással és erõs hittel.
Ugyanitt kell szólni a bukaresti mûvészekkel lassan
kialakuló jó viszonyunkról, illetve az Adrian
GUÞÃ fiatal mûkritikus odaadó, lelkes támogatásáról,
aki az események java részén részt vett és
minderrõl tartalmas cikkeket, tanulmányokat is közölt.
Egyéb rendezvényekrõl
Az 1996-ban megszervezett TAVASZI ÁLDOZATOK, Élõ-mûvészeti
Találkozón marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi,
bukaresti mûvészek performenszei, akciói és
happeningjei voltak láthatóak Sepsiszentgyörgy
parkjában a Szent György Napok rendezvénysorozat
alkalmával, melyekben a mûvészek nézetei különbözõségeit
csodálhatta meg a szép számú közönség.
A SEPSI 3 címû Élõ-mûvészeti
Találkozó, 1997-ben az ETNA Alapítvány által
rendezett akciósorozatnak, a sepsiszentgyörgyi Mûvészeti
Líceum diákjai voltak a meghívottjai. Kiváló
meditatív, környezetvédõ, stb. performenszek
jöttek létre.
Az 1998-as Szent György Napokon (SEPSI 4) az ETNA Csoport és
meghívottjai léptek fel társadalomkritikai,
kitartásra ösztönzõ és polgárpukkasztó
jellegû performenszekkel, akciókkal.
Feltétlenül szólni kell a sepsiszentgyörgyi
Mûvészeti Líceum diákjai által szervezett
Performance Napokról (1996 és 1997), amely kicsiben az AnnART
Fesztivált mímelte úgy módszereiben (zászló,
programszerkesztés, technikai megoldások), mint a produkciók
színvonalában. Sajnos, akárcsak a többi akció-mûvészeti
rendezvény, ez is a helyi sajtó érdektelenségét
élvezte.
Az 1996-os Zona Europa de Est (Kelet-Európai Térség)
Performance Fesztivál, amelyet szintén a lelkes Ileana
PINTILIE temesvári mûvészettörténész
szervezett a Csíky Gergely Színházban, felvonultatott
bolgár, lengyel, magyar, német és román mûvészeket.
Kiváló színvonalú performenszek jöttek
létre, hangulatukban a Kelet-Európai heterogén-életérzés,
társadalmi átalakulások, új mûvészeti
felfogások tükrözõdtek.
A MEDIUM 4 Nemzetközi Élõ-mûvészeti
Dokumentációs Kiállítást (1997) az ETNA
Alapítvány által, tulajdonképpen a dokumentációs
központ bõvítésére szerveztük meg
a sepsiszentgyörgyi Képtárban (látható
volt májustól októberig). "A MEDIUM 4 Kiállítás
lejárta után a dokumentumok az ETNA Alapítvány
gondozásában hozzáférhetõ forrásanyagot
jelentenek majd a további rendszerezés, értékelés
és mûvészetelméleti kutatás folytatásához."
13
1997 októberében a kolozsvári CIVITAS Alapítvány
TRANZIT programjában többek között akciómûvészeti
bemutatót is tartottak, jeles Erdélyi résztvevõk
fellépésével. A rendezvény célja
az eseménynek helyet adó zsinagóga helyreállítása
volt.
A iaºi-i PERIFERIC (1997 és 1998) nevû rendezvényt
a fiatal Matei BEJENARU szervezi a helyi Francia Intézetben,
amelyen java részt fiatal hazai mûvészek lépnek
fel.
1996-tól az ETNA Alapítvány keretén belül
vetítés zajlik a többnyire diákokból álló
közönségnek, hetente egy alkalommal, élõ-mûvészeti
mûfajokat tartalmazó videokazettákkal. Részben
ennek a Video Living Art Estnek köszönhetõen jöttek
létre az iskolai performensz- próbálkozások.
A támogatásról
Az 1990 elõtti állapotok a mûvészek önköltségén
létrehozott akciókat eredményeztek. Ha tilos
volt a mûfaj mûvelése, nyilván támogatás
sem volt.
1990 után a Soros Alapítvány egy Nyílt
Társadalomért hathatósan lendített az akkori
anyagi nehézségeinken. Mondhatni nélküle
nem lehetett volna megtenni az elsõ lépéseket.
A haladó, avantgarde mûvészeteket általában
és egy ideig (1992-1995) az akciómûvészetet
is a bukaresti Soros Kortárs Mûvészeti Központ
támogatta katalógusok nyomtatási költségeinek
fedezésével, késõbb ez a mûfaj kikerült
az intézmény érdeklõdési körébõl.
Bizonyos mértékig az épp kormányon lévõ
pártérdekeknek megfelelõen, a bukaresti Mûvelõdési
Minisztérium is áldozott az akciómûvészetnek,
néha számottevõ mértékben is. Általában
a felhasznált anyagok költségeivel és nyomtatási
költségekkel támogatott.
Néhányszor sikerült a budapesti Illyés Közalapítványtól
kisebb támogatást szerezni és a szintén
budapesti Magyar Narancs Alapítványtól is egy alkalommal
(1993).
És nem utolsó sorban, gyakran szimbolikus összegekkel
vagy termékekkel segítenek a helyi kisebb-nagyobb cégek.
Mindez a támogatás korántsem fedi a szükséges
költségeket, így a szervezõ igen gyakran a baráti
köre önkéntes munkáját használja,
a mûvész-tanár-szervezõk diákjaik segítségét
élvezik, szállást ismerõs családoknál
oldanak meg és végül saját pénzükön
vásárolják meg a legfontosabbakat, ha minden
kötél szakad.
És ne felejtsük el, hogy az itteni szervezõ nem
kap szervezési díjat, a posta és távközlési
(telefon, fax, e-mail) költségeket saját pénzén
intézi, katalógusszerkesztési, grafikusi teendõket
ingyen végzi, stb., stb.
Ambíció és fölös energiák nélkül
a kezdeti lelkes társak lassan lemorzsolódnak, megmaradva
a már említett erõs hitûek.
Az ismertebb Erdélyi performerekrõl
A szóban forgó mûfajok egyik legjelesebb képviselõje
vidékünkön ANTIK Sándor (Kolozsvár),
akinek hírhedt akciója 1986-ban zajlott le a szebeni Gyógyszerészeti
Múzeum pincéjében. Erõsen önelemzõ
és egyben társadalomelemzõ, mazochista gesztusokban
bõvelkedõ mûvet hozott létre, melynek
végére megjelentek az akkori szekuritate civil tisztjei és
elkobozták filmjeinket a fényképezõgépekbõl,
bizonyos mértékû zaklatásnak tettek ki mûvészt,
szervezõt, nézõt egyaránt.
Bár kevés performenszt és akciót hozhatott
létre, BAÁSZ Imre (1941 Arad - 1991 Sepsiszentgyörgy)
mûveire a vizuálisan és verbálisan tömör
fogalmazás volt a jellemzõ és törekedett
a nyílt és egyértelmû közlésmódra.
Az egyéni és kollektív szabadság, illetve a
személyek közötti viszonyrendszer volt az akciói
központi témája, de gyakran használt környezetvédõ,
ökológiai tárgyú elemeket is performenszeiben.
Aradon él és dolgozik BARTHA Sándor, akinek élõ-mûvészeti
megnyilvánulásait, bár ritkák, de szigorú
felépítettség jellemzi. Általában technikát
használ: kamerát, mikrofont, monitort, stb. ami indokoltan
beépül a konceptualista, technikát gesztussal ötvözõ
felfogásába.
A BOB József (Marosvásárhely) performenszeit és
akcióit hol egy mélyen átélt, individuális
mitológián alapuló felfogás jellemzi, hol pedig
a nihilizmus határát súroló, gyakran minimalista
gesztusként értékelhetjük. Fokozottan helyhez
kötött, lokálpatrióta mûveket hoz létre
1991 óta, amikortól az akciómûvészet
területein is tevékenykedik (ETNA Csoport alapító-tag).
BONÉ Rudolf (Nagyvárad) akcióira szintén
a magas fokú racionalitás volt jellemzõ (múlt
idõben, mert elég rég abbahagyta az élõmûvészeti
megnyilvánulásokat), gyakran szobrászias formavilágban
felépített hatást hozva létre.
A Cosmin POP (Kolozsvár) és VERES Szabolcs (Sepsiszentgyörgy)
páros mûveire a polgárpukkasztás és
a blöff jellemzõ. Általában derûs hangulatot
keltenek ötlet szinten is, de fõleg eszközhasználatukban,
gesztusrendszerükben. Friss színfoltja õk az ETNA Csoportnak.
A szintén marosvásárhelyi mûvész
SZABÓ Zoltán (Judóka) - ETNA Csoport-tag - performemszeire
a transzilvanista koncept jellemzõ, melyek transzcendentális
jellegûek és gyakran óegyiptomi motívumrendszer
épül be mûveibe. Képzését illetõen,
mint valamennyi erdélyi performer, õ is képzõmûvész
és mesterének a hetvenes években Francis BACON-t
tekintette.
A sepsiszentgyörgyi TORÓ Attila minden performensze erõs
ökológiai kötõdésre utal, így az
összes mûve egyetlen tiltakozás a természet rombolása,
szennyezése ellen. (ETNA Csoport-tag).
Végül néhány sor magunkról, az ÜTÕ
Gusztáv és KÓNYA Réka (Sepsiszentgyörgy)
közös mûveirõl. Ellentétpárokra
építünk, a vizualitás, a hangeffektusok és
a verbalitás szintjén is. Mondandónkat hol direkt,
hol pedig burkolt, árnyalt formában jelenítjük
meg. Központi témánk a kitörés meglévõ
keretekbõl (ETNA) és "határtalanul szeretjük
Erdélyt" (az ETNA Alternatív Mûvészeti
Csoport alapító tagjai).
Mint ahogy az AnnART Fesztivált, a MEDIUM Kiállítást,
a SEPSI Találkozót, stb. is mûvészek szervezik,
úgy, mint már említettem, a világ különbözõ
pontjain is zajlanak mûvész-szervezõk által
kitalált és lebonyolított rendezvények.
Ez az állapot kitûnõ abból a szempontból,
hogy a mûvész tudja igazán mi kell az esemény
sikeréhez, így nem a tanultakból (mûvész-menedzser
képzés), hanem a tapasztaltakból (részvétel
rendezvényeken, mûvészi tevékenység)
ítél. Ez az állapot lehangoló, amikor a mûvész-szervezõ
következne a mûsorban az általa rendezett fesztiválon
performensze bemutatásával, de már minden energiáját
átadta a meghívott mûvészek produkciója
sikeréhez.
Ebben a kettõsségben néhány éve
mi, a KÓNYA-ÜTÕ mûvész-szervezõ
páros az általunk szervezett AnnART Fesztiválon
csak igen diszkrét akciókat mutatunk be. Az az önként
vállalt frusztráltság alakul ki, amikor egy
seggel két lovat szeretnénk megülni és ez nem
sikerül. Be kell látnunk, hogy vagy mûvészek
vagyunk, vagy pedig szervezõk. A kettõ együtt szinte
cirkuszi mutatvány. Váltakozva ideális.
ÜTÕ Gusztáv,
mûvész-szervezõ-tanár
1999. március-április,
Sepsiszentgyörgy
Folytatás: Második részhez ide kattintson
Jegyzék
1. 1991. július 19, Sepsiszentgyörgy, ÜTÕ Gusztáv,
részlet a BAÁSZ Imre temetésén felolvasott
búcsúztatóból
2. 1991. október 25, Sepsiszentgyörgy, ÜTÕ
Gusztáv, részlet az ETNA Alternatív Mûvészeti
Csoport szervezeti szabályzatából, 1. oldal
3. 1991. augusztus 15, ÜTÕ Gusztáv, részletek
az AnnART 2 beszámolóból
4. 1992. december 28, ÜTÕ Gusztáv, LELTÁR
UTÁN füzet, 16. oldal
5. 1992, ÜTÕ Gusztáv, AnnART 3, indoklás,
1. oldal
6. 1993. augusztus 7, ÜTÕ Gusztáv, a Zona Europa
de Est katalógusból, 68. oldal
7. 1993. aug. 5, ÜTÕ Gusztáv, interjú részlet,
Magyar Narancs, 50. oldal
8. 1994. június 23, ÜTÕ Gusztáv, az AnnART
5 katalógus köszöntõje, 3. oldal
9. 1995. november 11, ÜTÕ Gusztáv, részlet
az ETNA Alapítvány statutumából
10. 1996. Adrian GUÞÃ, AnnART 7, részlet a katalógusból,
39. oldal
11. 1994. ÜTÕ Gusztáv, AnnART 5, hivatalos meghívó
részlet
12. 1993. ÜTÕ Gusztáv, AnnART/4, részlet
a nevezési lap szövegébõl, 2. Oldal
13. 1997. május 17, ÜTÕ Gusztáv, MEDIUM 4,
a katalógus köszöntõje, 1. oldal
Könyvészet
Errõl az 1999 januárjában Richard MARTEL (Le Lieu, Québec)
által igényelt mûvészeti ágazatról
írni, átfogó kutató munka nélkül: felelõtlenség.
Lássuk tehát a fellelhetõ forrásanyagot!
MAMÛ katalógus, Barátság Mûvelõdési
Központ és Könyvtár, Budapest, 1990
KUKAC 3, Alternatív Mûvészeti Lap, ANTIK Sándor,
Kolozsvár, 1992
LELTÁR UTÁN, katalógus, ETNA Alternatív Mûvészeti
Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1992
AnnART 3, Nemzetközi Performance Napok, katalógus, BAÁSZ
Mûvészeti Alapítvány és ETNA Alternatív
Mûvészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1992
AnnART/4, Nemzetközi Performance Napok, katalógus, BAÁSZ
Mûvészeti Alapítvány és ETNA Alternatív
Mûvészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1993
Zona Europa de Est, Performance Fesztivál, katalógus, Temesvár,
1993 AnnART 5 in/different MEDIUMS, Trench Art Festival, katalógus,
BAÁSZ Mûvészeti Alapítvány és
ETNA Alternatív Mûvészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy,
1994
AnnART 6, Nemzetközi Performance Napok, katalógus, 1995 AnnART
7, Nemzetközi Élõ-mûvészeti Fesztivál,
katalógus, ETNA Kiadó Sepsiszentgyörgy,
1996
Zona Europa de Est, Performance Fesztivál, katalógus, Temesvár,
1996 EXPERIMENT, katalógus, SOROS Kortárs Mûvészeti
Központ, Bukarest, 1997
AnnART 8, Nemzetközi Élõ-mûvészeti Fesztivál,
katalógus, ETNA Kiadó, 1998
MEDIUM 4, Nemzetközi Élõ-mûvészeti Dokumentációs
Kiállítás, katalógus, ETNA Kiadó, 1998
AnnART 9, Nemzetközi Élõ-mûvészeti Fesztivál,
katalógus, ETNA Kiadó, 1999
VISSZA A FÕOLDALRA .........ELÕZÕ OLDAL