Toldalagi Mihályt és Miháltz Erzsébetet ábrázoló festményekrõl

A székelyudvarhelyi Haáz Rezsõ Múzeum képtárának érdekes és értékes festményei a Toldalagi Mihályt (? – 1642) és feleségét, Miháltz Erzsébetet ábrázoló két kép. A 103x183 cm nagyságú festmények készítésének ideje a XVIII. századra tehetõ. Festõjét nem ismerjük, mert a képek nincsenek szignálva.  Annyit azonban tudunk, korabeli és késõbbi forrásokból, hogy a mikházi kolostorban elhelyezett oltárkép donátor-alakjai után (alapján) festette meg az egykori piktor Toldalagi Mihály és felesége képét. Az oltárkép a mikházi kolostorból idõvel Szentbe­ne­dekre került és minden bizonnyal ott készült el a szóban forgó két kép. A festmények sokáig a koronkai Toldalagi kastély falait díszítették, ahonnan – feltehetõen családi örökségként – Marosvásárhelyre kerültek. Egy 1963 augusztus 4-én kelt adásvételi jegyzõkönyv tanúsága szerint, Bujánovics Ede, marosvásárhelyi lakos, a két festményt a székely­ud­varhelyi rajoni múzeumnak adta el „...700-700 lejért darabját, azaz összesen 1400 lejért ...” (Haáz Rezsõ Múzeum, irattár, 1963. I. 180. o.)
A Toldalagi Mihályt ábrázoló képen egy hosszú, lekonyuló bajszos, prémes palástos álló személyt láthatunk, aki jobb kezében  buzogányt tart, bal kezét pedig kardja markolatán pihenteti. Bal oldalán egy asztalon iratköteg fekszik, míg hátrább egy klasszikus oszloptalapzat és egy kevés oszloprész látszik. A kép alsó felén a következõ hiányos szöveg olvasható: NÉHAI NAGY-ERTSEI TOLDALAGI MI­HÁLY. A MIKHÁZI KLAST­ROMBAN TALÁLTATOTT 1629-BÉLI TÉRDEPLÕ K[ÉPE UT]ÁNN. [AHOL] VÓLT AKKOR, NEMES MAROS SZÉKNEK FÕ KAPI­TÁNYA. _ LET AZUTÁN FÕ KIRÁLY BIRAJA. _ N. UDVARHELY SZÉKNEK IS FÕ[..........] KIRÁLYI [..............] [..................] ERDÉLY ORSZÁGI FEJEDELMEKNEK, A FÉNYES PORTÁNÁL [............] (A zárójelbe tett részek részben, vagy egyáltalán nem olvashatók.)
Állagát tekintve a festmény középsõ felülete gyakorlatilag jónak mondható, ám a széleken a festékréteg felpattogzott. Közelebbrõl megvizsgálva  megállapítható, hogy valamikor restaurálták, legalábbis olyan formán, hogy az eredeti vásznat  új hordozóra, kifeszített, sûrû, tömött szövésû vászonra helyezték át. Feltehetõen 1963 nyarán történhetett ez a beavatkozás, ugyanis az eladó, Bujánovics egy levelében arról értesíti Ferenczi Géza múzeumigazgatót, hogy azért késlekedik az adásvétel lebonyolításával, mert még a két szóban forgó kép restaurálásával nem készültek el. (Haáz Rezsõ Múzeum, irattár 1963. I. 181. o.) Hogy ki, vagy kik végezték a restaurálást, az nem derül ki a korabeli levelezésbõl.
A Miháltz Erzsébetet ábrázoló kép szintén életnagyságú festmény és stílusát tekintve ugyanaz a festõ festhette, mint Toldalagi Mihály képét. A képen egy középkorú, ma is széparcúnak mondható nõ látható prémmel bélelt rövid palástban, derekán és mindkét csuklóján piros gyöngyökkel díszített öv, illetve karperecek. Jobb kezét faragott kõpárkányon pihenteti, míg balljában egy rózsaszálat tart. Kötényének szegélye hímzéssel díszített, amit, háromszirmú fehér tulipánok sora egészít ki. A kép alján a következõ felírat olvasható: [....] ILJENIZENI MIHÁLTZ ERSEBETH _ A NAGY TÓDALAGI MIHÁLYNAK HITES TÁRSA A MIK­HÁZI KLASTROMNAK ÉPI­TÕJE. _ EDGY FIUNAK N[.....]Y[.....]Z (nyolc?) LEÁNYOKNAK _ S AZOKUTÁNN, SOK ÉLÕ MARA­DÉKOKNAK, ANNYA. _ FEKSZIK FÉRJÉVEL EDGYÜTT, A MIKHÁZI KLASTROMBAN._
Toldalagi Mihály születésének pontos dátumát nem tudjuk. Nagy valószínûséggel 1580 körül születhetett. Apja Toldalagi Gáltõi Balázs, anyja pedig Bessenyei Borbála volt. A család 1268-ban szerezte meg birtokát Maros-Torda vármegyében, amely helység nevét fel is vette. V. Lászlótól 1456-ban nyertek királyi megegyezést Toldalag birtoklására. Ebben az idõben vehették fel a Nagy-Ercse-i elõnevet is, mert ekkor kerülhetett a család birtokába a szomszédos település Nagy Ercse. Fiatalon, de már mint Orbai szék alkirálybírája Toldalagi Mihály a Básta ellen harcoló Székely Mózeshez csatlakozott. 1608-ban mint Székely Mózeshez közel álló ember esik fogságba. Básta „kezességen” bocsátotta szabadon. Ez azt jelentette, hogy „...a fejét és javait lekötve fogadja, hogy Székelyhez [Mózes] többé nem szövetkezik”.
Toldalagi Mihály történelmi és politikai tevékenysége egybeesik Erdély azon legfényesebb korszakával, amikor mint önálló állam próbált fennmaradni az akkori zürzavaros és nehéz idõket élõ kelet-európai térségben.
 1614-ben, amikor Bethlen Gábor fejedelem megbízásából Erdélyi István a török portára ment követségbe, a küldöttségben már ott találjuk Toldalagi Mihályt is. Ezt követõen sokszor megfordul követként a török udvarban. 1622-ben részt vesz a törökök és a lengyelek közötti egyezkedésben, 1625-ben a gyarmati, 1627-ben a szõnyi békekötésnél játszik fontos szerepet. 1630-ban kiveri az erdélyi fejedelemségre vágyó Csáki István párthíveit Erdélybõl a marosszéki hadakkal. 1636-ban a koronkai mezõn a marosszéki székelyeket lustrálja.
I. Rákóczi György alatti ténykedése a portán azzal kezdõdik, hogy Rákóczi jogait erélyesen védelmezi Bethlen István ellenében, majd késõbb, ugyancsk Rákóczi megbízásából a francia királlyal kötendõ szövetséget készíti elõ a német király ellen.
Kiváló diplomáciai érzékének köszönhetõ, hogy Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin és I. Rákóczi György fejedelem egyaránt foglalkoztatták és igényt tartottak szolgálataira. Érdemei elismeréséül és jutalmául a család fõúri rangra emelkedett. 1620-ban Maros­szék, 1636-ban pedig Háromszék fõkapitánya lesz, továbbá a tanácsúri, országos elnöki és a fõlovászmesteri rangokat is elnyeri. Kétszer nõsült. 1612-ben elveszi azt a gazdag gelencei Miháltz Erzsébetet, aki egy fiú- és nyolc leánygyermekkel ajándékozta meg. Elsõ felesége halála után 1640-ben újranõsül és feleségül veszi özv. Szentpáliné Petky Erzsébetet. Azt, hogy mennyire közel állt a fejedelemhez és milyen nagyra becsülték politikai tevékenységét, legjobban az példázza, hogy második lakodalmát megtiszteli jelenlétével I. Rákóczi György és a két román vajda is.
Az elõbb unitárius, majd késõbb katolikus vallásúvá lett Toldalagi Mihály vallásos tevékenysége a ferencrendiekkel kapcsolatos. Feleségével együtt oroszlánrészt vállalt a mikházi kolostor alapításában. 1635-ben Márkodi Gergely és felesége Derzsi Anna egyrészrõl és mint a ferencesek képviselõi Tol­dalagi Mihály és felesége Mihálcz Erzsébet másrészrõl egyezséget kötöttek egy kolostor megalapításáról. Az egyezség szerint  Márkodi Gergely udvarházát, annak udvarával, kertjével együtt a ferenceseknek ajándékozta. Toldalagi és más fõurak pedig pénzt adtak a szerzetescellák és egy kápolna megépítéséhez. Toldalagi a kolostoralapításkor kikötötte, hogy halála után a mikházi kolostorba temessék el. Azonban végakarata nem teljesülhetett, mert 1642-ben Gyulafehérváron érte a halál és ott is temették el. (Bíró Vencel: Tholdalagi Mihály. In.: Erdélyi katolikus nagyok. Kolozsvár, 1941.) Ezen állításnak viszont ellentmond a XVIII. században Mihálcz Erzsébetrõl festett képen olvasható szöveg, miszerint „... fekszik férjével együtt a mikházi-klastromban...”. Ez az ellentmondás még feloldásra vár.
Toldalagi Mihályt elõkelõ hely illeti meg az erdélyi nagyok panthe­onjában. Ez egyértelmû volt a három évszázaddal ezelõtt élõk számára is, amit a szóbanforgó képek léte is jelez. Mert azon túl, hogy kivételes emberi és politikai tehetségét a zsenge és ezer bajjal küzködõ erdélyi fejedelemség szolgálatába állította irodalmi munkássága is számottevõ. Toldalagi Mihály emlékirata és Toldalagi Mihály követségi naplója címen 1855-ben illetve 1861-ben kiadott munkái a fontosabb erdélyi történeti kútfõk közé tartoznak.

Veres Péter
Székelyudvarhely

VISSZA A FÕOLDALRA .........ELÕZÕ OLDAL