Elekes Ferenc szerzői estje

Elekes Ferenc Útszéli szobraim című könyve frissen jelent meg Marosvásárhelyen. Erről, valamint a szerző két másik munkájáról, az Éden Bádenben és A kocka fordulása című kötetekről, főleg pedig Elekes Ferenc munkásságáról, életútjáról, az irodalomról beszélget vele Bölöni Domokos 2013. szeptember 24-én, a marosvásárhelyi Kövesdombi Unitárius Egyházközség Bözödi György-termében, 17 órai kezdettel. Az est házigazdája Kecskés Csaba lelkész-esperes, közreműködnek: Kecskés Lajos ny. unitárius lelkész és felesége, Kecskés Gyöngyvér. Énekelnek a Cantuale dalosai. A belépés ingyenes, a szerző dedikál.


Múzsa az ezrediken

Ezredik számához érkezett a Népújság hétvégi irodalmi-művészeti melléklete, a Múzsa. A lap irodalmi esten emlékezik meg az eseményről. A rendezvényt október
4-én, kedden 18 órai kezdettel látja vendégül a marosvásárhelyi Bernády Ház.
A Múzsa-est író, költő meghívottjai: Kovács András Ferenc, Markó Béla, Nagy Attila, Sebestyén Mihály. Közreműködik Sebestyén Aba színművész.
A melléklet szerkesztői, Nagy Miklós Kund és Bölöni Domokos szeretettel várják a találkozóra a Múzsa barátait, munkatársakat, olvasókat egyaránt.

A Nagy Miklós Kunddal készült beszélgetés itt olvasható: >>


A G13 Galéria pályázatot ír ki művészek számára műterem használatára. Egy műtermen két alkotó osztozik, pályázni egyénileg, illetve párban is lehetséges. A helyiségek a VII. kerületi Gozsdu Udvarban találhatók, - 1075 Budapest, Király utca 13. - berendezetlenek, de áramellátásuk és világításuk megoldott. A művészek a bérleti díj fizetése alól mentesülnek, csupán a rezsi költségeit kell fedezniük.
A műterem biztosítása fejében az alkotók vállalják, hogy naponta legalább 6 órát nyitva tartanak, és az érdeklődőknek lehetőséget biztosítanak, hogy a műtermet megtekintsék, illetve az elkészült munkákat megvásárolják. Olyan művészek jelentkezését várjuk tehát, akiket nem zavar a nyilvánosság jelenléte.
A műterem-használati lehetőség határozatlan ideig tart - minimum 3 hónap, maximum 1 év.
Pályázni szakmai önéletrajzzal, motivációs levéllel és 10 műből álló portfolióval lehetséges.
A pályázatokat e-mailben várjuk az info@g13.hu címre, illetve cd-n a G13 Galériába 2010. augusztus 3-ig. Elbírálás augusztus közepéig, beköltözés szeptember elejével.
Forrás: ikon


A Magyar Írószövetség, a Püski Könyvkiadó és a Kepes György Alapítvány nevében
tisztelettel meghívjuk

Csáji Attila
"Billenő idő" és a "Time on the Tilt"
című könyveinek az Írók Klubjában történő bemutatójára ill. dedikálására, és

az "5-vagy a 6" c. lézeranimációs filmjének (Pannónia Filmstudió), valamint "Fényművész"c. portréfilmjének vetítésére (rendezte: Szádvári Lídia)
Hely: Budapest VI. Bajza utca 18.
Időpont: 2010. április 30. délután 6 óra
A beszélgetést vezeti:
Szakolczay Lajos író

A reprezentatív kiállítású magyar nyelvű képzőművészeti album Csáji Attila válogatott írásait (a lézer képi lehetőségeit tágító kutatásairól, fényművészetről, a Szürenonról, konceptuális munkáiról és plasztikus képeiről, életéről a történelem sodrában) és 163 színes reprodukciót tartalmaz.
Az angol nyelvű kötet Csáji Attila írásai és vizuális munkái mellett Pietro Franesi (a New Yorki Biennale igazgatója) bevezetőjét, Hegyi Lóránd művészettörténész tanulmányát és dokumentumokat tartalmaz, mintegy másfél száz reprodukció kiséretében.

Billenő idő

Ez az összeállítás válogatás Csáji Attila hazai és külföldi lapokban megjelent cikkeiből (Új Művészet, Új Írás, Leonardo stb.:), előadásaiból ( Union College- New York - Scenectudy, Massachusetts Institute of Technology- Cambridge, BME- Budapest, Iparművészeti Főiskola Bp., Fényszimpóziumok - Eger stb.) és más jelegű írásaiból. Előfordulhatnak csekély fedések, amit a témák indokolnak. A cikkek tekintélyes része forrás értékű.
A "Billenő idő" 144 oldalon 163 színes reprodukciót tartalmaz.
A könyvet a Püski Kiadó jelentette meg 2009-ben.
Részletek a könyvből:

*

A hatvanas évek közepén megjelent egy új művész generáció - 56-ot kamaszként átélt nemzedék - mely a művészetben kívánta megélni egy szabadabb lét vágyát. Nem volt hajlandó lefeküdni egy torz társadalom elvárásainak - nem nyugodott bele a "reménytelenbe". Az eseményeknek nem pusztán elszenvedője, de alakítója is lettem - az "avantgárd" egyik meghatározó szervezője. Tudatosan kerestem azokat a fiatal művészeket, akik hasonlóan gondolkodtak, mint én. Poloskás legénylakásokból, pinceklubokból, mosókonyha-műtermekből, műteremmé avanzsált halottasházból, padlásszobákból verbuváltam a "gárdát", az ismeretlenségből a szerény reflektor fénybe - de ennél jóval többe: az elszigeteltség bénultságából éltető szellemi közegbe. Bocz Gyula, Csutoros Sándor, Haraszty István, Haris László, Ilyés István, Pauer Gyula, Prutkay Péter, Türk Péter és folytathatom a sort - így találtak egymásra. Létrehoztam a SZÜRENON-t, a magyar avantgárd lengyelországi múzeumokban megvalósuló kiállítás sorozatát, majd ezt követően az Ipartervesek bevonásával és az idősebb nemzedék néhány tagjának (pl. Korniss Dezső) részvételével az "R" kiállítást. Erről írták: "fordulópont - hosszú idő után a maga összetettségében ismét előttünk áll a magyar avantgárd."

*

A művész számára a legfontosabb önéletrajzi történet egy belső folyamat.: számomra,
mint festőnek: a "társalgás" a képeimmel. Ez segített utat építeni a jövőm felé.

A hatvanas évek végén festettem az "Üzenet-Jelrácsokat".
Az Üzenet-Jelrácsok plasztikus gesztus struktúrák, a kéz pantomimikus táncaként értelmezhető, fénnyel átformálható, a mában az ős kultúrák igézetét magában hordozó, a káosz és a rend határán megvalósuló üzenetek. Számomra sajátos létezés képletet is jelentettek: azét a szerves létezését, amely együtt él az anyaggal, de nem legyőzi azt, hanem életre kelti, s minden jel az alatta-felette-mellette születő jellel kommunikálva véglegesül . Szabadon, de a környezet megélt szabadságán keresztül. Egyedien, mégis szervesen összetartozóan. közösen struktúrát teremtenek. Rendet. Megélt rendet és élhető rendet. Mindez a jelek "kiírásának" időbeli egymásutániságában ölt testet. A látható, és jelegységként elkülöníthető idő, a háromdimenziós látványt egy újabb dimenzióval ruházza fel. Így válik a 4 dimenzió egyszerre átfogható egésszé - mondhatni együttlétezővé. Ez a felfogás szinte kihívásszerűen igényelte az idő és a fény tovább értelmezőként való bevonását. Ezt mozgó, súroló fényekkel értem el. Az eredmény egy olyan látvány, amelynek szerves része a kép mobilizálása - a fény által. A fények változtatásával a kép szinte lélegzik, kiíródik, sőt hangulatában is átalakul. Ez igényként magában rejtette a mozgást, metamorfikus mozgó képeket éppúgy, mint a fény értelmező lehetőségeinek a további kibontását - így pl. az eltérő hullámhosszra érzékeny festékek használatát. Utat jelentett ez a gondolkodás a fényművészet felé, ugyanakkor a világnak egy ökologikus felfogása irányába is

*

Fényművészettel évtizedek óta foglalkozom. Amikor A Központi Fizikai Kutató Intézetben a hetvenes évek második felében, Kroó Norbert fizikus meghívására, a tevékenységbe belekezdtünk, elsődleges feladatként azt tűztem ki magamnak, hogy a lézerfény tulajdonságait a festő szemszögéből ismerjem meg. Talán pontosabb ha azt mondom, hogy a vizuális lehetőségekkel élő művész szempontjából fejtsem fel. Míg tegyük fel a márvány tulajdonságainak megismerése évezredes elő tapasztalattal bír, s a mesterektől sok minden átvehető, a lézerfény, a hetvenes években csaknem szűzterület volt a művész számára, s döntően a sokéves laboratóriumi tapasztalatok által tárult fel.

*

Az utolsó harminc évem jórészt a koherens lézerfénnyel való kísérletezésben telt el Ezeket a kísérleteket a budapesti Központi Fizikai Kutató Intézet támogatta eszközzel és más jellegű segítséggel. A hetvenes évek végén létrehoztam egy olyan képi megfogalmazás módot , az un. Szuperpozíciós módszert, amely nemzetközi viszonylatban is unikumnak bizonyult.
Amikor először töltöttem egy félévet Cambridge-ben a Massachusetts Institute of Technology-in a CAVS.ben, az ott szerzett tapasztalataim megerősítették meggyőződésemet, hogy újdonságot nem pusztán ők tudnak nyújtani nekünk, de ez fordítottan is megtörténhet.
Felejthetetlenek azok az ámúló szemek, amelyek a sejtkristályok motívumait, vagy az interferenciákból áttranszformálódó maszkok, fejek kibontakozását kisérték. Annak ellenére, hogy a CAVS vagy a MEDIA LAB a lézeres-mediális kutatások központja volt (és nemcsak az Államok viszonylatában ) - valóban kiugró eredmények születésének a helyszíne - nyugodtan mondhatom, hogy fogalmuk sem volt, hogy milyen módszerrel késztettem ezt a fizikai jelenséget arra, hogy az említett látványt, a metamorfózisok sorozatát produkálja. Egyértelművé vált, hogy a lézer koherenciájára épülő képi transzformációs mód - un. szuperpozicíós módszer és a képlemez - nemzetközi újdonság. Ezért köszöntött pl. Paul Earls a CAVS seniorja, úgy, mint kiemelkedő újítót "ismeretlen szűzföldek feltörőjét"
Nem akartam lépést tartani, és nem követtem senkit, mert ezen a területen nem volt kit követni, hanem jártam a magam útját, meglehetősen konokul.

*


 

2010. március 3-án, szerdán, a Bernády Házban

A Súrlott Grádics irodalmi kör szervezésében március 3-án, szerdán 16 órától két frissen megjelent könyv bemutatójára várják az érdeklődőket a marosvásárhelyi Bernády Házba. Nagy Pál irodalomtörténésszel, a Leveleskönyv lapjai. II. A címzett: Nagy Pál című könyv (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2010) szerzőjével a körvezető beszélget, majd Bölöni Domokos Micsobur reinkarnációja (Juventus Könyvkiadó, Marosvásárhely 2010) című kötetét méltatja Gáspár Sándor és Czirmay Szabó Sándor. Közreműködik a Nyilas Szabolcs, Biró Péter, Ferencz Örs, Márton Zsolt, Szabó Levente összetételű Cantuale énekegyüttes.

 

Meghívó Múzeumpedagógiai tevékenységre

 

A Természetrajzi Múzeum termeiben pénteken, április 16-án 9 óra után
kezdődik a Munkánk gyümölcsei elnevezésű tevékenység, a Vadállatok és
környezetük cimű edukatív projekt része. A projektet kezdeményezői Adela
Butiurcă, a Liviu Rebreanu Gimnázium tanára, Angela Săplăcan muzeográfus és
dr.Mihaela Sămărghiţan kutató, októberben indították útjára és májusban ér
véget. A mostani alkalommal a gyermekek csoportos munkáik gyümölcseit
mutatják be a közönségnek. Ugyanakkor power-point előadásokat tekintenek
meg, találós kérdésekre válaszolnak és a témához kapcsolódó rövid játékot
adnak elő. Résztvesznek a Liviu Rebreanu Gimnázium I C, II C, II D és IV C
osztályos tanulói Crina Morariu, Codruţa Morariu nevelők, Maria Tătar
tanítónő és Adela Butiurcă tanárnő vezetésével.

Deuten Makkai Réka

PR

Muzeul Judetean Mures

str. Marasti 8A

Tg. Mures

0040 265 225 634 sau 0040 365 430 021

muzeulmures@gmail.com

 

Invitaţie la Proiectul de Educaţie Muzeală

 

Vineri, 16 aprilie după ora 9, va avea loc la Muzeul de Ştiinţele Naturii
activitatea "Roadele muncii noastre", parte a proiectului educaţional
"Animalele sălbatice şi lumea lor". Proiectul iniţiat de prof. Adela
Butiurcă (gimnaziul Liviu Rebreanu), muzeograf Angela Săplăcan şi cercetător
dr.Mihaela Sămărghiţan, a fost demarat în luna octombrie şi se va finaliza
în luna mai. În această etapă copiii îşi vor prezenta într-o expoziţie
portofoliile, desenele, colajele, rodul muncii lor în echipă. Vor viziona
materiale în format power-point, vor răspunde la ghicitori şi vor desfăşura
chiar un scurt moment artistic pe această temă. Vor participa elevii clasei
I-a C, a II-a C, a II-a D, a IV-a C conduşi de inst. Crina Morariu, inst.
Codruţa Morariu, înv. Maria Tătar şi de către prof. Adela Butiurcă.

Deuten Makkai Réka

PR

Muzeul Judetean Mures

str. Marasti 8A

Tg. Mures

0040 265 225 634 sau 0040 365 430 021

muzeulmures@gmail.com

 

 

A Magyar Írószövetség, a Püski Könyvkiadó és a Kepes György Alapítvány nevében
tisztelettel meghívjuk

Csáji Attila
"Billenő idő" és a "Time on the Tilt"
című könyveinek az Írók Klubjában történő bemutatójára ill. dedikálására, és az "5-vagy a 6" c. lézeranimációs filmjének (Pannónia Filmstudió), valamint "Fényművész"c. portréfilmjének vetítésére (rendezte: Szádvári Lídia)

Hely: Budapest VI. Bajza utca 18.
Időpont: 2010. április 30. délután 6 óra
A beszélgetést vezeti:
Szakolczay Lajos író

A reprezentatív kiállítású magyar nyelvű képzőművészeti album Csáji Attila válogatott írásait (a lézer képi lehetőségeit tágító kutatásairól, fényművészetről, a Szürenonról, konceptuális munkáiról és plasztikus képeiről, életéről a történelem sodrában) és 163 színes reprodukciót tartalmaz.
Az angol nyelvű kötet Csáji Attila írásai és vizuális munkái mellett Pietro Franesi (a New Yorki Biennale igazgatója) bevezetőjét, Hegyi Lóránd művészettörténész tanulmányát és dokumentumokat tartalmaz, mintegy másfél száz reprodukció kiséretében.

Billenő idő

Ez az összeállítás válogatás Csáji Attila hazai és külföldi lapokban megjelent cikkeiből (Új Művészet, Új Írás, Leonardo stb.:), előadásaiból ( Union College- New York - Scenectudy, Massachusetts Institute of Technology- Cambridge, BME- Budapest, Iparművészeti Főiskola Bp., Fényszimpóziumok - Eger stb.) és más jelegű írásaiból. Előfordulhatnak csekély fedések, amit a témák indokolnak. A cikkek tekintélyes része forrás értékű.
A "Billenő idő" 144 oldalon 163 színes reprodukciót tartalmaz.
A könyvet a Püski Kiadó jelentette meg 2009-ben.
Részletek a könyvből:

*

A hatvanas évek közepén megjelent egy új művész generáció - 56-ot kamaszként átélt nemzedék - mely a művészetben kívánta megélni egy szabadabb lét vágyát. Nem volt hajlandó lefeküdni egy torz társadalom elvárásainak - nem nyugodott bele a "reménytelenbe". Az eseményeknek nem pusztán elszenvedője, de alakítója is lettem - az "avantgárd" egyik meghatározó szervezője. Tudatosan kerestem azokat a fiatal művészeket, akik hasonlóan gondolkodtak, mint én. Poloskás legénylakásokból, pinceklubokból, mosókonyha-műtermekből, műteremmé avanzsált halottasházból, padlásszobákból verbuváltam a "gárdát", az ismeretlenségből a szerény reflektor fénybe - de ennél jóval többe: az elszigeteltség bénultságából éltető szellemi közegbe. Bocz Gyula, Csutoros Sándor, Haraszty István, Haris László, Ilyés István, Pauer Gyula, Prutkay Péter, Türk Péter és folytathatom a sort - így találtak egymásra. Létrehoztam a SZÜRENON-t, a magyar avantgárd lengyelországi múzeumokban megvalósuló kiállítás sorozatát, majd ezt követően az Ipartervesek bevonásával és az idősebb nemzedék néhány tagjának (pl. Korniss Dezső) részvételével az "R" kiállítást. Erről írták: "fordulópont - hosszú idő után a maga összetettségében ismét előttünk áll a magyar avantgárd."

*

A művész számára a legfontosabb önéletrajzi történet egy belső folyamat.: számomra,
mint festőnek: a "társalgás" a képeimmel. Ez segített utat építeni a jövőm felé.

A hatvanas évek végén festettem az "Üzenet-Jelrácsokat".
Az Üzenet-Jelrácsok plasztikus gesztus struktúrák, a kéz pantomimikus táncaként értelmezhető, fénnyel átformálható, a mában az ős kultúrák igézetét magában hordozó, a káosz és a rend határán megvalósuló üzenetek. Számomra sajátos létezés képletet is jelentettek: azét a szerves létezését, amely együtt él az anyaggal, de nem legyőzi azt, hanem életre kelti, s minden jel az alatta-felette-mellette születő jellel kommunikálva véglegesül . Szabadon, de a környezet megélt szabadságán keresztül. Egyedien, mégis szervesen összetartozóan. közösen struktúrát teremtenek. Rendet. Megélt rendet és élhető rendet. Mindez a jelek "kiírásának" időbeli egymásutániságában ölt testet. A látható, és jelegységként elkülöníthető idő, a háromdimenziós látványt egy újabb dimenzióval ruházza fel. Így válik a 4 dimenzió egyszerre átfogható egésszé - mondhatni együttlétezővé. Ez a felfogás szinte kihívásszerűen igényelte az idő és a fény tovább értelmezőként való bevonását. Ezt mozgó, súroló fényekkel értem el. Az eredmény egy olyan látvány, amelynek szerves része a kép mobilizálása - a fény által. A fények változtatásával a kép szinte lélegzik, kiíródik, sőt hangulatában is átalakul. Ez igényként magában rejtette a mozgást, metamorfikus mozgó képeket éppúgy, mint a fény értelmező lehetőségeinek a további kibontását - így pl. az eltérő hullámhosszra érzékeny festékek használatát. Utat jelentett ez a gondolkodás a fényművészet felé, ugyanakkor a világnak egy ökologikus felfogása irányába is

*

Fényművészettel évtizedek óta foglalkozom. Amikor A Központi Fizikai Kutató Intézetben a hetvenes évek második felében, Kroó Norbert fizikus meghívására, a tevékenységbe belekezdtünk, elsődleges feladatként azt tűztem ki magamnak, hogy a lézerfény tulajdonságait a festő szemszögéből ismerjem meg. Talán pontosabb ha azt mondom, hogy a vizuális lehetőségekkel élő művész szempontjából fejtsem fel. Míg tegyük fel a márvány tulajdonságainak megismerése évezredes elő tapasztalattal bír, s a mesterektől sok minden átvehető, a lézerfény, a hetvenes években csaknem szűzterület volt a művész számára, s döntően a sokéves laboratóriumi tapasztalatok által tárult fel.

*

Az utolsó harminc évem jórészt a koherens lézerfénnyel való kísérletezésben telt el Ezeket a kísérleteket a budapesti Központi Fizikai Kutató Intézet támogatta eszközzel és más jellegű segítséggel. A hetvenes évek végén létrehoztam egy olyan képi megfogalmazás módot , az un. Szuperpozíciós módszert, amely nemzetközi viszonylatban is unikumnak bizonyult.
Amikor először töltöttem egy félévet Cambridge-ben a Massachusetts Institute of Technology-in a CAVS.ben, az ott szerzett tapasztalataim megerősítették meggyőződésemet, hogy újdonságot nem pusztán ők tudnak nyújtani nekünk, de ez fordítottan is megtörténhet.
Felejthetetlenek azok az ámúló szemek, amelyek a sejtkristályok motívumait, vagy az interferenciákból áttranszformálódó maszkok, fejek kibontakozását kisérték. Annak ellenére, hogy a CAVS vagy a MEDIA LAB a lézeres-mediális kutatások központja volt (és nemcsak az Államok viszonylatában ) - valóban kiugró eredmények születésének a helyszíne - nyugodtan mondhatom, hogy fogalmuk sem volt, hogy milyen módszerrel késztettem ezt a fizikai jelenséget arra, hogy az említett látványt, a metamorfózisok sorozatát produkálja. Egyértelművé vált, hogy a lézer koherenciájára épülő képi transzformációs mód - un. szuperpozicíós módszer és a képlemez - nemzetközi újdonság. Ezért köszöntött pl. Paul Earls a CAVS seniorja, úgy, mint kiemelkedő újítót "ismeretlen szűzföldek feltörőjét"
Nem akartam lépést tartani, és nem követtem senkit, mert ezen a területen nem volt kit követni, hanem jártam a magam útját, meglehetősen konokul.

*