1972. április 23.-án születtem Székelyudvarhelyen.
Itt végeztem az általános és középiskolai tanulmányaimat.
1990-ben érettségiztem a mai "Kós Károly" szakközépiskolában. Iskolai tanulmányaim folyamán a rajz és a történelem érdekelt.
Érettségi után a helyi "Gábor Áron" élelmiszeripari gépgyárban dolgoztam, mint szerszámlakatos.
1992-ben katonai szolgálatot teljesítettem Bukarestben.
1991, 1993, 1994, és 1995-ben felvételiztem a kolozsvári "Ion Andreescu" képzomuvészeti foiskola grafika szakára, mindvégig sikertelenül.
Mindvégig folyamatosan tanultam rajzolni, egyéni munkákat készítettem, foglalkoztam kisplasztikával és ismerkedtem a grafikai technikákkal.
Inkább autodidakta módon képeztem magam, de munkámban olyan muvészek segítettek, mint Miklósi Dénes grafikus, aki jelenleg a kolozsvári képzomuvészeti foiskola tanára és Nagy György idosebb udvarhelyi szobrászmuvész.
1995 és 1997 között helyettesíto tanárként dolgoztam az udvarhelyi "Palló Imre" muvészeti iskolában. Mintázást és festészetet tanítottam. Közben muvészettörténettel kezdtem foglalkozni.
1997-ben sikeresen felvételiztem a kolozsvári "Babes- Bolyai" tudományegyetem muvészettörténet szakára, ezt el is végeztem.
2001-ben diplomáztam, azóta az udvarhelyi muvészeti iskolában dolgozok, muvészettörténetet és rajzot tanítok.
Munkáimnak a központi szereploje az ember. Márai Sándor szavait idézve: "Az a mesterségem, hogy az embert figyeljem, s följegyezzem, amit megtudok róla, az embert minden állapotában."
A plasztikai kifejezés formáját tekintve az idok folyamán sikerült megorizni egy töretlen fejlodést a gyerekrajzokból kiindulva ezeknek a szabad, leíró, naiv formáját sikerült átmenteni a felnottkori mualkotásokba.
Középiskolás koromban kezdtem felfedezni a muvészettörténet rejtelmeit és azokat a mestereket, akiket példamutatónak tartok az ember és jellemábrázolásban: William Hogarth (angol muvész XVIII sz.) és Toulouse Lautrec (francia festo XIX sz.). Késobb, egyetemista koromban ismerkedtem meg a szecesszió muvészetével, Gusztáv Klimt és Egon Schiele (osztrák festok, XIX. sz. vége ) festészetével. Késobb ismertem meg olyan muvészek munkáit, mint Gustav Cheret és Alfonz Mucha (Franciaországban dolgozó plakátmuvészek). Hozzájuk kapcsolható a magyar Faragó Géza munkája. A kortárs magyar muvészek közül Deák Ferenc és Somogyi Gyozo munkáit szeretem.
Képeim leginkább illusztrációkra és karikatúrákra emlékeztetnek, és két nagy csoportra oszthatóak: a múlt eseményeit bemutató képek, és jelenbol merített témák. A múltat bemutató képek olvasmányokból és az idosök elbeszéléseibol születnek, a jelenbol vett témák ihletoi személyes élmények. Van úgy, hogy a múltat szembeállítom a jelennel. Sokszor kritikai hangnem jellemez.
Ennek ellenére nincsenek világmegváltó szándékaim, az ember olyan amilyen, és nem is kell megváltoznia (nem is képes rá). Célom a megfigyelés, rögzítés és bemutatás.
Tibori Szabó Zoltán máltatása szerint: "Kelemen szembenéz a múlttal, a jelennel, s nyíltan elmondja a véleményét mindenrol. (…)
Világosan fogalmaz, azzal az egyszeruséggel, amely csakis a vonal és a forma biztos kezu és szemu uralójának adatik meg. Elénk tárja a görbe tükröt, s aztán csak vonogatja a vállát, ha ott nem éppen azt látjuk, amit szeretnénk."